... a sajtóosztályhoz tessék fordulni!”



Mélyen hallgat a rendőrség a tüntetők szétveretőjéről

Továbbra sem hajlandó elárulni a rendőrség, hogy kitől kapott parancsot a szombati békés, Magyar Gárda melletti demonstráció feloszlatására.

Amikor a Hír Televízió a parancsot kiadó személyét firtatta, Budapest rendőrfőkapitánya azzal tagadta meg a választ, hogy ők már mindent elmondtak ezzel kapcsolatban, amit gondolnak. Korábban a rendőrség azt állította, hogy az országos rendőrfőkapitány rendelte el a gárdista egyenruhát viselők előállítását, ám a hírek szerint Bencze József nem dolgozott a hétvégén, sőt még a fővárosban sem volt.

„A hétvégi demonstrációval kapcsolatban a Budapesti Rendőr-főkapitányság már mindent elmondott, ha újabb kérdéseik vannak, akkor a sajtóosztályhoz tessék fordulni!” - mondta Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány.

Arra a kérdésre, hogy „de nyilvánvalóan kaptak valakitől parancsot, Ön kitől kapott parancsot?”, Tóth Gábor a következőt nyilatkozta: - Én megválaszoltam a kérdését, legyenek szívesek a sajtóosztályhoz fordulni, mindent elmondott a Budapesti Rendőr-főkapitányság, amit gondolt a hétvégi rendőri fellépéssel kapcsolatban.”

"... mintha az ország bízta volna meg eme tiszteletre méltó feladattal.


Diadaljelentés

Magyar Nemzet
Még a 80-as évek második felében is rendíthetetlenül tartotta magát az a cáfolhatatlan feltételezés, hogy Kádár Jánost demokratikus, szabad választáson is elsöprő többséggel emelnék az ország legfőbb vezetőjévé, ezért aztán szabad választásokra nincs is semmi szükség, hiszen kidobott pénz lenne az egész, nem szólva arról, hogy a termelőmunkától vonná el a dolgozó emberek figyelmét és energiáit.

Cáfolhatatlan tétel volt ez, s nemcsak azért, mert a lakosság szellemi, erkölcsi leépülése elérte ezt a szintet, hanem azért is, mert aki megpróbálta cáfolni, ezt egykettőre pofán vágták. Kádár János annyira népszerű volt, hogy ő maga személyesen és (vagy) a nevével fémjelzett politikai irányzat (kádárizmus) csődbe vitte az országot, aminek legmarkánsabb jele az volt, hogy mégiscsak tartottak szabad választásokat.

Azóta hihetetlenül sokat fejlődött a világ. Ma már a szabadon választott vezetők is csődbe vitték az országot, ezért gondolják úgy, választási procedúrák nélkül is kijelölhetik a kormányfőt, nem a szavazatok számától függenek vezetői kvalitásai. Íme, nem volt hiábavaló az elmúlt húsz esztendő, mégiscsak meghaladtuk a kádárizmust, hiszen Bajnai Gordon kormánya nemhogy szabad választásokon, a legszemérmetlenebb csalások által sem kerülhetne az ország élére, mégis úgy érezheti, törvényes felhatalmazást kapott a további rombolásra. Ha már felhatalmazást kapott, meg lehetőséget, hát él vele. Nem is akárhogyan!

A Bajnai-kormányt a rekordok kabinetjének is nevezhetnénk, ha kedvelnénk a túlzó és fellengzős kifejezéseket. Mert rekordnak minősül, hogy Bajnai hetvenöt napi kormányzása alatt, immár a második kormányértékelőjét tartja, de ez nem olyan csúcs, amely emlékezetünkre érdemes. Annál figyelemre méltóbb teljesítmény, hogy nem volt még kormány, amelyik több, kölcsönből származó pénzt költött el, minden érzékelhető nyereség, eredmény nélkül. Az előző kormány által felvett – biztonsági tartaléknak és nem kiadásra szánt – gigászi kölcsön túlnyomó részét Bajnaiék verték el, nyoma csak az adósságainkat összesítő számlákon maradt. Bajnai és csapata lehívta, felhasználta, megforgatta és megritkította. Hiába pénzügyi zseni szinte mindegyik, ha nem a költségvetést fosztogatják, az alvállalkozóikat verik át, vagy adóparadicsomokba mentik ki a bevételeiket, megáll a tudományuk.

Bajnai ettől függetlenül (vagy tán épp ezért?) roppant elégedett saját magával és társulatával, mintha valami jót tennének ebben az általuk is megnyomorított országban. „Tesszük a dolgunkat, vezetjük az országot…” – mondta Gordon, mintha az ország bízta volna meg eme tiszteletre méltó feladattal. Majd elsorolt egy dicsőséglistát a munkanélküliekről, a nyugdíjasokról, a legelesettebbekről, s persze a családosokról és a banki hitelek kárvallottjairól. Bajnai szerint ezek a csoportok mind nagyon jól jártak az elmúlt hetvenöt napban. Megmentettek 56 ezer munkahelyet, ami dicséretes, kérdés, volt-e értelme, ha a másik 100 ezer megszűnt, ahogy az idős emberek sem azt gondolták nyugdíjreformnak, hogy felemelik a nyugdíjkorhatárt, viszont ellentételezésként megszüntetik a 13. havi nyugdíjat. Jótékonykodási alapra helyezték a szociálpolitikát, ami az iszlám országokban sem jött össze igazán, pedig ott másfél ezer éves hagyománya van az alamizsnálkodásnak. A családtámogatási rendszert átalakították, ami kizárólag korlátozásokat és megvonásokat jelent, de az még mindig gáláns gesztus a lakástámogatások megszüntetéséhez képest.

Magyarország most megmutathatja, nemcsak rövid távú válságkezelésben és kampányszerű intézkedésekben jó, hanem képes hosszú távon is beindítani a válságkezelést – hirdette a miniszterelnök, amiből az derül ki, hogy hosszú távon szeretne válságot kezelni, márpedig ahhoz konzerválni kell a válságot. Kétségtelen, erre Bajnainak és kormányának minden adottsága megvan.

Ugró Miklós

BAJNAI SZERINT ÓRIÁSI LÉPÉSEKKEL HALADUNK
A kérdés csak az, hogy milyen irányba...

Hetvenöt napja haladunk "óriási léptekkel", mondta Bajnai Gordon miniszterelnök a Parlamentben a kormány teljesítményét értékelve. A kormányfő napirend előtt azt mondta, ma arról dönt a parlament, hogy erős vagy vergődő ország leszünk-e?

A kormány 75 napos kormányzása idején született intézkedései közül Bajnai kiemelte a devizahitelesek megmentését, a kormány gazdaságélénkítő csomagját, illetve a krízisalap létrehozását.

A miniszterelnök szerint a bizalom megerősítésén túl azért is fontosak az adótörvények, mert az ország megmutathatja, nemcsak rövid távon képes kezelni a válságot, hanem meg tudja teremteni a hosszú távú növekedés alapjait. Az adótörvények megszavazása szükséges a Magyarország iránti bizalom további megerősítéséhez, mondta Bajnai az Országgyűlés utolsó tavaszi ülésén.

Egy átlagkeresetű munkavállaló évente 108 ezer forinttal többet kereshet egy év alatt, mondta a miniszterelnök. A vagyonadóról szólva elmondta, hogy az a felső öt százalékot érinti, ami lehetővé teszi, hogy "91 százalék kevesebbet adózhasson". Az általános forgalmi adó öt százalékpontos emeléséről nem tett említést.

Feladatunk az volt, hogy megmentsük az országot, és a következő egy évben is megvan a feladatunk" - zárta beszédét a kormányfő a nyári szünet előtt.

Magyar Hírlap Online

starter írta:"A Heti Válasznak adott interjújában 2007. júniusában Áder János mindenesetre már eljátszott a gondolattal. „A miniszterelnök teátrális jelenetek között lelép. A baloldali média a távozót hősies ─ a nemzetért személyes áldozatot hozó ─ politikus szerepébe emeli. Azt halljuk majd, hogy Gyurcsány mekkora gesztust tett az ország érdekében. Ezzel párhuzamosan azt kiabálják majd úton-útfélen, nem lesz társadalmi béke, összefogás addig, amíg Orbán Viktor nem távozik. Néhány hónap után már azon sem fogunk meglepődni, ha vezető publicisták a mögöttünk hagyott hét évért, az elvesztegetett lehetőségekért nagyobb felelősséget tulajdonítanak Orbán Viktornak, mint Gyurcsánynak" - vázolt akkor egy lehetséges forgatókönyvet lapunknak a fideszes politikus."

Nahát!