Bayer Zsolt:
Nyílt levél Fodor Gábornak



Gábor,

azért a közös múltnak mégiscsak van valami ethosza...

Talán.

Legalábbis kellene hogy legyen.

Ezért írok most neked. Ezért írok, s megkérdezem: meddig csináljátok még ezt?

Írok, s megkérdezem: nem szégyellitek magatokat, s kiváltképp te nem szégyelled magad?

Gábor, amikor a múlt szombaton Gyurcsány leköszönt a miniszterelnökségről, te kiálltál a nyilvánosság elé, és azt mondtad: csütörtökig van határideje az MSZP-nek, hogy előálljon egy általatok is elfogadható miniszterelnökkel. Csütörtökig van határidő mindenre. Te mondtad.

Most péntek késő délután van, és az a kutyakomédia, amit csináltok közösen, felülmúl minden képzeletet.

A te csütörtöki határidődön túl, ha megengeded, felelevenítem a legfontosabb állomásokat.

Tehát múlt szombaton Gyurcsány lelép a romhalmaz tetejéről, amit volt szíves összehozni minekünk. Lelépése után öt perccel Bokros Lajos önként jelentkezik miniszterelnöknek. Ekkor ti közlitek, hogy Bokrosról szó sem lehet, ugyanis "MDF-es ámokfutásával végképp leírta magát".

Vasárnap már maga Bokros szólal meg, s az MDF is, és ezt mondják: "Nem kívánunk részt venni az MSZP hatalmi játszmáiban." Ugyanezen a napon, tehát múlt vasárnap pedig Gyurcsány így fogalmaz: "Rendkívül csodálkoznék, ha Bokrosból miniszterelnök lenne Magyarországon." Lendvai Ildikó meg ezt mondja ugyanakkor: "A szocialista küldöttek kilencven százaléka elutasítja Bokros személyét." E hét csütörtökön pedig megszólal ismét Dávid Ibolya, és ezt közli az ország népével: "Ehhez a programhoz (mármint Bokroséhoz – a szerk.) azonban a választók felhatalmazására van szükség, ezért előre hozott választást kell tartani."

Mindezek után te, ti, péntek kora délután előálltok Bokros jelölésével.

Most, hogy mindezt írom, itt tartunk. S persze volt még sok minden. Az MSZP nevek tucatjaival állt elő, legutóbb éppen Takács Jánost húzták elő a kalapból, amiben az a szép, hogy a teljes ismeretlenségen túl Takács ráadásul román-magyar kettős állampolgár. Ez pedig igen érdekes gondolatokat ébreszt annak ismeretében, hogy Gyurcsány találta ki annak idején az undorító és ocsmány "23 millió romános" kampányt (ti is asszisztáltatok hozzá!), valamint éppen ő akadályozta meg, hogy a határon túli magyarok állampolgárságot kapjanak. S azonnal eszembe is jutott, hogy lám-lám, milyen igaza volt Gyurcsánynak!

Tényleg elveszi előlünk a munkát a 23 millió román, ráadásul nem aprózzák el, mindjárt Gyurcsány melójával kezdik...

De már ez sem számít.

A lényeget az egyik politikai vitafórumra beíró hazánkfia foglalta össze a kutyakomédiátokkal kapcsolatban, s így szólt: "Bazdmeg, nemsokára én is sorra kerülök!" Mármint a miniszterelnök-jelöltségre...

Gábor, ez kutyakomédia. Ez elviselhetetlen. S nem értem, mire gondolsz, mire gondoltok közben. Évek, hosszú évek óta nem értem. Miképpen azt sem értem, hogy miért csináltál megint segget a szádból. S azt sem értem, miért nem szólalsz meg olyankor, amikor megszólalhatnál. Például te, aki a hőskorszakban mégis csak Orbánnal éltél egy kollégiumban, s a legjobb barátok voltatok. Miért nem kéred ki magadnak, hogy Gyurcsány Orbánt nyilasozza, nácizza, s hogy tőle féltse a demokráciát.

Gábor, neked nem volt Gyurcsánnyal közös múltad, sőt, éppen a gyurcsányok ellenében volt nekünk közös múltunk! Gábor, te katonakorodban nem voltál hajlandó kimondani az elvtárs szót, és uraztad azokat az idiótákat. Istenem, mennyire felnéztem rád ezért, amikor megtudtam... Mennyire irigyeltelek! S hogy utáltam a saját gyávaságom. Gábor, tudod te, hogy kiket tartasz most hatalomban? Hát ennyire nem számít mára semmi sem? Most már mindegy, csak az egyszázalékos pártotok zsarolhasson még egy kicsit? Még egy kicsit tehessetek úgy, mintha fontosak lennétek? Már csak ez számít, Gábor?

S hogy tudsz hallgatni akkor, amikor Gyurcsány, mint egy igazi elmebeteg, nekiront a bíróságnak és az ügyészségnek? Ehhez sincs hozzáfűzni valód? Vagy már helyénvalónak találod...

Már csak ennyi mondandód maradt, Gábor, hogy bejelented a csütörtöki végső határidőt, aztán péntek délután előállsz Bokrossal?

Kutyakomédia. Ott álltok most mind a harcmezőn, s országotokat kínálgatjátok egy lóért. S mindjárt vége lesz, Gábor. Szánalmasan, iszonyúan, minden méltóság nélkül.

Sajnálom…

Bayer Zsolt, főmunkatárs

Bayer Zsolt:
Gyurcsány a keresztfán



Egy nagyon kedves barátom azt mondta nekem a minap Erdélyben: "Tudod, mit utálok ezekben a legjobban? Hogy a legrosszabbat hozzák ki belőlem…"

Erősen helyeseltem. Csendben, de erősen. És mélyen magamba néztem, s rájöttem, hogy tényleg. Mert mégiscsak kikérem magamnak, hogy keresztyén emberként képes legyek gyűlölni. Márpedig, kár lenne tagadni, én ezeket hosszú-hosszú ideje gyűlölöm.

S most, a szánalmas végjáték perceiben megint el kell töprengenem, hogy vajon még mindig gyűlölöm-e őket.

Nagyon nehéz válaszolni a kérdésre.

Mert például itt van Suchman… Aki pénteken bejelentette, hogy elég volt. Gyurcsánynak mennie kell. S még azt is, hogy az MSZP-t a politikai felelősségen túl akár büntetőjogi felelősség is terheli, mert naponta kárt okoz az országnak.

Mégiscsak tisztességes szavak ezek, amelyek összeálltak valahogyan mondatokká. És amikor hallgattam ezeket a szavakat, valahogyan hálás lettem Suchmannak, amiért nem gyűlölöm, mert most nem gyűlölhetem.

Gyurcsánnyal nehezebb a helyzet. Amit Gyurcsány művelt, arra nincsen mentség és nincsen bocsánat. Ahogy hatalomra került, ahogy beszélt, ahogy hazudott, ahogy büszke volt minden hazugságára, ahogy eljátszott már minden szerepet, ahogyan lopott, ahogyan milliárdos lett, ahogy tönkretette ezt az országot – s ahogyan még most is, az utolsó előtti pillanatban megnyilatkozott Orbánról, a Fideszről s a Fidesz szavazóiról, nos, az vérlázító. Az tüzeli, élteti a gyűlöletet.

De ahogyan kijött, előmászott szombat este az MSZP-székházból… Azzal azért nehéz mit kezdeni.

Előjött Gyurcsány Ferenc szombat este az MSZP székházából, és mosolygott. És mosolya mögött ott volt a vég. Egy mentálisan súlyosan beteg ember leplezte mosolyával a ritka pillanatot, amikor felismerte és érzékelte a valóságot. A valóságot, hogy nincsen tovább.

Medgyessy zsúrfiú volt. Igazi kommunistából jött szoci zsúrfiú. Őneki az volt élete álma, hogy miniszterelnökként előkelő helyeken, előkelő társaságokban előkelő koktélokat hörpintsen, s hogy mindenki szeresse.

Nem sikerült neki. Még kubai koktélhörpintéséről is idő előtt kellett hazasietnie, mert kitört idehaza a botrány. A zsúrfiúnak nem volt egy nyugodt pillanata sem, s még sajátjai által is lenézetten, sajátjaitól megalázottan kellett távoznia.

Gyurcsánynak más álma volt. Gyurcsány a történelemkönyvekbe akart bekerülni. A pápai szoba-konyha zöld hokedlijéről a történelembe. Méltányolható szándék. Csak hát azt hitte, az eszközök nem számítanak.

Gyurcsány a történelembe akart bekerülni, s szombaton este, amikor előjött az MSZP-székházból, az a felismerés volt a szánalmas mosolya mögött, hogy nem fog. Sőt: inkább az, hogy oda fog kerülni, de nem egészen úgy, ahogyan elképzelte. Csak elrettentő lábjegyzetként. S miképpen a Rákosi-rendszer szimbóluma a magyar narancs lett, úgy lesz a Gyurcsány-rendszer szimbóluma a sün. (Éppen a Fidesz születésnapjára autóztam a legidősebb fiammal, amikor a gyerek letekerte az ablakot, s még mielőtt megakadályozhattam volna, az út szélén álldogáló rendőröknek kikiabálta, hogy "sünsün!". Egy pillanatra mérges lettem – de csak egy pillanatra. Aztán rájöttem, hogy ez így jó. Mert olyan volt a Gyurcsány-rendszer, mint a katonaság. Vagy kiröhögöd, vagy belebolondulsz…)

Előjött Gyurcsány az MSZP székházából szombaton este, és leköpték. Akit leköpnek, azt nagyon nehéz gyűlölni. Hiszen alig van a leköpöttségnél nagyobb megalázás. Előjött Gyurcsány szombaton este, és rekedt volt a hangja. Lehetett érezni a hangján, hogy órák óta üvöltözött már odabent. S akkor, egy pillanatra, elszállt a gyűlöletem, és átadta helyét a szánalomnak. Azután elolvastam a szocialistákhoz közel álló internetes fórumokon néhány tanulságos beírást. S egyet most megosztok önökkel, betűhíven, íme:

"Drága Miniszterelnök Urunk szenvedett annyit mint Krisztusunk a keresztfán ! Akik bántották Őt azok legyenek átkozottak ! Drága Katus néni higgye el nekem, hogy eljön majd az az idő is amikor a fia és az Ön nevét nevét imába fogják foglalni, (azok is akik most bántották Őt) !!! Kérem a Jóistent adjon Önnek és kedves családjának sok erőt egészséget és boldogságot."

Aki ezt írta, honfitársunk. Egy országban él mivelünk. S akkor most kérdezem, hát mit lehetne mondani őneki? Semmit sem, nyilván. Szavakon túl, az emberi értelmen túl, mindenen túl van ő, vannak ők. Oda már nem tud elgyalogolni sem, elrepülni sem a gyűlölet…

Végezetül még annyit, hogy amúgy azért akad még gyűlölnivaló elég. Például az az egyszerű tény, hogy a szocialisták és a szabad demokraták jelen pillanatban nem mással, mint a szabad választással fenyegetik az országot. A rendszerváltás huszonegyedik esztendejében azt mondják, ha az emberek szabadon választhatnak, akkor itt a világ vége. S ezt Gyurcsány fejtette ki a legmarkánsabban. Ezért a szánalom hamar visszaadta helyét a gyűlöletnek. S amit az SZDSZ művel továbbra is, nos, arra pedig már nincsenek is szavak.

Önző vagyok. Azért kell eltakarodniuk, hogy mi ne gyűlöljünk többé. S hogy meg ne ijedjek még egyszer, ha a gyerek "sünsün"-t kiabál az autóból... S hogy a gyerekek ne azon töprengjenek megint, hogy mikor hagyják el végre az országot. Azon a szüleik meg a nagyszüleik töprengtek már eleget.

Bayer Zsolt, főmunkatárs

Bayer Zsolt:
Válaszolni kéne…
Álláspont



…Mármint néhány kérdésre, Bajnai úr. Mert lenne itt néhány kérdés, amelyre még az előtt kellene válaszolni, hogy Ön a legújabb színjáték végeredményeként – ha csak pillanatokra is – miniszterelnök lesz Magyarországon.

Mindaddig, amíg ezekre a kérdésekre nincsen válasz, addig Ön az utóbbi idők egyik legaljasabb gazemberének tekintendő, ami, lássuk be, mégiscsak óriási teljesítmény, erős a mezőny. S nehogy azt gondolja, hogy mindez az Ön ellen folyó "karaktergyilkos" kampány része (Istenem, mennyire remek találmánya ez a baloldali sajtónak, most, húsz évvel a rendszerváltás után rádöbbentek, hogy karaktergyilkos kampány folyik, s ők döbbentek rá, akik végigasszisztálták egy Gyurcsány nevű moral insanity múltidő ez irányú tevékenységét, ők döbbentek rá, akik hónapokig írtak a debreceni főpályaudvar mellett fényes nappal autójában kurvákat fogadó Kósa Lajosról, a baleset után gyermekét a helyszínen felejtő Orbán Viktorról s természetesen a másként gondolkodókat felkötni akaró Kövér Lászlóról. Ez csak a három legkirívóbb eset. S mind-mind hazugság volt, mint az összes többi…). Szóval, nem karaktergyilkos kampány ez, hanem néhány kérdés. Amelyekre előbb-utóbb úgyis muszáj lesz válaszolnia. Vagy így, vagy úgy. Még akkor is, ha az elévülési idő a magukfajták legeslegjobb barátja…

Igen-igen, a Hajdú-Béttel kapcsolatos kérdésekről van szó. Arról a cégről, amely az Ön irányítása alatt tönkrement, s ennek következményeként százak váltak földönfutókká, kilencen pedig belehaltak. Mert nem látván kiutat, megölték magukat.

A dolgok állása szerint Ön kilenc honfitársunk haláláért közvetlenül felelős. Ez a tény mindenképpen megér néhány szót – s leginkább néhány választ. Még mielőtt Ön a Gyurcsány nevű múltidő méltó utódaként elfoglalja a miniszterelnöki széket.

Nos, Bajnai úr, akkor válaszoljon a következőkre:

1. A fizetésképtelen és csőd szélén tántorgó Hajdú-Bét miért adott 305 millió forint hitelt a semmilyen anyagi problémával nem küszködő Wallisnak? S miből adta ezt a 305 millió forintot, s az hová lett ? Jutott belőle a tönkrement gazdáknak?

2. A fizetésképtelen és csőd szélén álló Hajdú-Bét miért mondott le a Bábolna Rt.-vel szemben fennálló 119 millió forintos követeléséről a Wallis Rt. javára? Miképpen lehetséges, hogy a fenti 119 millió forintot a Bábolna egyáltalán nem akarta kifizetni a Hajdú-Bétnek, ellenben a Wallisnak néhány nappal később hiánytalanul kifizette? A befolyó 119 millió forintból mennyit adtak vissza önök a libatenyésztőknek? Semennyit?

3. Miért biztosított a csődbe ment Hajdú-Bét 25 milliárd forintnak megfelelő eurót a Wallis Rt.-nek, hogy az utóbbi kétes tőzsdei tranzakciókon gyakorlatilag eltapsolja ezt a pénzt?

4. Mi célja volt annak, hogy különböző offshore cégek segítségével (amelyekben Ön, illetve Kókáné is jelen van, volt) a Hajdú-Bét 12 milliárdos alaptőkéjét leértékeljék? Az volt a céljuk, hogy a leértékelés után mélyen áron alul juthassanak hozzá a Hajdú-Bét jelentős ingatlanvagyonához?

5. Mi történt a Hajdú-Bét értékesített ingatlanjaiból származó bevétellel? Hová lett a zagyvarékasi gyár és a hozzá tartozó telepek, a törökszentmiklósi hűtőház, a debreceni és a kisvárdai gyár ára? Jutott belőle a libatenyésztőknek?

6. Mit csináltak Önök azzal a több tízezer libával, amelyet még átvettek a tenyésztőktől, ellenben az árukat nem fizették ki? Mennyi ideig zabált libamájat az egész Wallis, Bajnai úr?

Nos, most ennyit. Várjuk a válaszokat. Mindaddig Ön az utóbbi idők egyik legaljasabb gazembere. Nem tudom, említettem-e már, komoly teljesítmény ez. Mert erős a mezőny…

Bayer Zsolt

Bayer Zsolt: Hiénaröhögés
Álláspont



Amikor Navracsics Tibor tegnap a parlamentben azt mondta, reméli, Bajnai Gordon mégis meggondolja magát, és az előre hozott választás mellett dönt, Molnár Csaba régi és leendő miniszter hangosan, gúnyosan, hosszan felröhögött.

Éppen, mint egy hiéna.

A hiénák röhögése a legbántóbb, legvérfagyasztóbb az éjszakában. A hiénák pedig mindig röhögnek, amikor sokan vannak, amikor erősnek érzik magukat. Illetve, egészen pontosan fogalmazva: amikor többen vannak. Molnár Csaba bántó hiénaröhögése ennek szólt. A jóleső akolmelegnek, s a bizonyosságnak, hogy most még több a hiéna odabent a Ház falai között. No és persze az a rémisztő, jeges ostobaság röhögött fel így, amely azt hiszi, azt képzeli, ez így lesz majd mindig.

Pedig nem lesz így.

Már csak rövid ideig lesz így.

Sőt, ami igaz, az igaz, a Bajnait megszavazó kétszáznégy akárki már most sem mind hiéna. Ott vannak közöttük a gyáva kis sakálok is mind. Akik még erőfölényben sem vadásznak, csak járnak a nagyok, a hatalmasok nyomában, és undokul vonyítva harapnak a maradékból. S a dögkeselyűk is, akik mindig ott köröznek az áldozat felett, biztonságos magasságban, és várják a halált, hogy lecsaphassanak.

Mindig ők az elsők, akik a hullába tépnek…

Hát ezek voltak. És persze a bántón felröhögő hiénák. Igazi ragadozó, igazi békés növényevő sehol. Tetem, dög s leendő áldozat viszont rengeteg. Itt van mindjárt a menekülő Gyurcsány politikai hullája. Bűzlik. Vele bűzlenek tettestársai is. Aztán még itt vánszorog az MSZP és az SZDSZ is, a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. Kiszáradva, tehetetlenül. A tenger hazugságtól már skorbutot kaptak. Amit elloptak, lassan agyonnyomja őket, de el nem ereszthetik… Így vánszorognak a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. Fejükre vérdíj van kitűzve, egy pohár vizet sem remélhetnek már senkitől. De még mennek. Nincs is hol megállniuk. A senki földjén bolyonganak. Részvétlenség és megvetés kíséri nyomorult útjukat. S fejük felett keselyűk, nyomukban hiénák és sakálok. Akik röhögve, vinnyogva és vijjogva biztatják őket az út folytatására – s akik aztán majd elsőként tépnek bele húsukba…

Hát így kezdődik, ami el sem kezdődik, csak folytatódik.

Tegnap óta folytatódik a vándorlás a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. A bűntársak haldokló menetét tegnap óta Gyurcsány helyett Bajnai vezeti. Odakint a téren pedig áll a nép. Nem szeretem én a nép szót használni, ám odakint mégiscsak a nép áll most. A nép állt a Hősök terén is virágvasárnap, a rendőrség hivatalos közlése szerint akkor 250 ezren.

Kétszázötvenezernyi "nép".

Nagy Imre és mártírtársai temetésén is ennyi állt a Hősök terén, 1989-ben. S az a temetés mégiscsak a rendszerváltás szimbóluma lett. Holott "csak" kétszázötvenezren álltak ki a térre.

Annyian álltak ki most is, hogy kifejezzék: elég volt a bűnösök meneteléséből a tehetségtelenség és tisztességtelenség sivatagában. Elég volt a hazugságokból.

Elég volt ebből az egészből.

Elég volt ugyanazokból a mondatokból. Arcokból. Hiénaröhögésből. Elég volt a fasiszta-kommunizmusból. Elég a helytartókból. A kufárokból és kalmárokból. A "szakértőkből". Magyarországot pokolba vezető útja során csupa-csupa "szakértő" kísérte, ellentmondást nem tűrő, nagy pofával.

Nagyanyám most múlt 94. Túlélt két világháborút, kitelepítést, ’56-ot és harmincnégy esztendőnyi rothadó kádárizmust. 2002-ben azt mondta nekem, hogy volt négy gyönyörű éve, és ezt a következő négy évet "már guggolva is kibírjuk, kisfiam…". Most pedig azt kezdi mondogatni, fél, úgy kell meghalnia, hogy ezek a szemetek vannak hatalmon.

Nem, nagymama. Letöröljük a hiénaröhögést a pofájukról.

Mert elég volt, de nagyon elég!

Bayer Zsolt

2008. december 19-én, 18 óra 9 perckor a következő SMS-t küldtem Szollár Domokos reptéri szóvivőnek: "Amit önök tesznek, elfogadhatatlan, aljas és pitiáner gazemberség. Ezért a világ összes civilizált vagy legalább félig civilizált országában lázadás törne ki. Vagy próbáljon meg a legközelebbi francia, olasz, német vagy angol reptéri sztrájk idején magyar munkavállalókat odaküldeni dolgozni, és nézze meg, mi lesz. Ezt is csak itt lehet megtenni. Undorító. Ez az »EU alkotmányának lábbal tiprásáról« szóló dumája meg cinikus és vérlázító. Nem baj, nem lesz mindig így. Addig is minden jót, Bayer Zsolt."

Szollár Domokost amúgy nem ismerem, életemben nem találkoztam vele, képét csak televízión keresztül láttam, elviselhetetlen cinizmusa, embertelensége, nyilvánvaló és ostoba hazudozása képernyőn keresztül tette számomra elviselhetetlenné. Tehát megszereztem a mobilszámát – nem olyan nehéz az, mégiscsak egy szóvivő, mi pedig mégiscsak egy szerkesztőség vagyunk –, és elküldtem neki ezt az üzenetet. Miért? Csak úgy. Mert muszáj volt. Mert olykor az ember tehetetlen dühében elküld egy-egy üzenetet. S ami tavaly télen a reptéren történt, az valóban túlment minden határon. Hát ezért.

A történethez az is hozzátartozik, hogy amikor a fenti üzenetet elküldtem, Szollár Domokos még nem mondta el ezt a mondatot: "A dolgozók meg örüljenek, hogy lyuk van a fenekükön!"

Ha már elmondta volna, nem lett volna ennyire udvarias, finom és szofisztikált az én üzenetem.

Ami a lényeg: Szollár Domokos mégiscsak elmondta ezt a mondatot, valamikor tavaly télen, a reptéri sztrájk idején, miközben minden létező írott és íratlan szabályt leköpve, magyarul nem is beszélő görög munkavállalókat hoztak a magyarok helyére dolgozni. Szollár Domokos elmondta a fenti mondatot, a nagy nyilvánosság előtt, és szabadon távozott. Ez a tény pedig mindennél jobban és egyértelműbben bizonyítja, hogy velünk, sajnos, nagyjából mindent meg lehet tenni. Mert gondoljunk csak egy pillanatra most a francia melósokra, akik azért nem olyan helyzetben vannak, és nem olyan problémákkal küszködnek, mint magyar társaik, mégis gondolkodás nélkül bezárják irodáikba a saját főnökeiket, konkrétan megvalósítják a személyes szabadság korlátozása meg a jogtalan fogva tartás meg mit tudom én még milyen bűncselekményeket. S akkor képzeljük el, mi történne, ha valamelyik főnök azt találná mondani nekik: "Örüljetek, hogy lyuk van a feneketeken!" Agyonvernék. Ott, helyben.

Jó, ha ezzel tisztában vagyunk. Ez lenne az egyik különbség miközöttünk és a Lajtán túliak között. A citoyenség és a muzsikmentalitás között. Azt azonban még ilyen körülmények között sem gondoltam, hogy néhány hónap elteltével Szollár Domokos neve komolyan felmerül majd mint lehetséges kormányszóvivőé.

De felmerült.

S mivel felmerült, az első elképedés után, némi töprengést követően rádöbbentem, hogy ez így természetes.

Ezeknek éppen Szollár Domokos az ideális szóvivőjük.

Miért is?

Hát azért, mert nagyjából 1956 óta rendkívüli módon örülünk, hogy lyuk van a fenekünkön. Utoljára 1956-ban viselkedtünk nemzetként – azóta rohamosan romló minőségű lakosság lettünk, aki nagyon örül, hogy lyuk van a fenekén. S nagy örömünkben éppen az ötödik nagy megszorítócsomagot viseljük el (1979, 1986, 1995, 2006 és ez a mostani, 2009). Otthon dörmögünk, hogy hát ez rémes, aztán csináljuk tovább. Harminc esztendeje hallgatjuk, hogy kicsit most összébb húzzuk a nadrágszíjat, és már észre sem vesszük, hogy körbeértek a lyukak. Nem vesszük észre, mert a fenekünkön lévő lyuknak örülünk. S persze egymásra fenekedünk közben. Jellemünk nagyobb dicsőségére a Népszavában (egykor a magyar szakszervezetek lapja!) toboroznak sztrájktörőket, amikor a buszvezetők sztrájkot hirdetnek! Jellemünk és nemzetünk nagyobb dicsőségére évtizedek óta képtelenek vagyunk bármiért is összefogni. Helyette sikeresen uszítanak bennünket egymás ellen. Melóst a melósra, értelmiségit az értelmiségire, parasztot a parasztra, mindenkit mindenkire.

S most itt van nekünk Bajnai meg az összes "szakértője".

Ha kicsit belegondolunk, s ha csak egy kicsit képesek vagyunk az önvizsgálatra, bizony be kell látnunk: Magyarország ideális szóvivője tényleg Szollár Domokos. Hát örüljünk neki. Ő a lyuk a fenekünkön! w

Bayer Zsolt, főmunkatárs

Szanyi Tibor szocialista leparasztozta az államfőt. Amiért az a díszpáholyba "kérette" Bajnai Gordont, hogy miniszterelnökségéhez gratuláljon.
Egyáltalán nem fogok most az ügy egyéb részleteivel, szimbolikus térben meglévő jelentéstartalmával stb. foglalkozni. Engem most kizárólag a parasztozás érdekel. Ebben a nyomorult országban, nagyjából a kommunisták feltűnése óta minden elmaradottságnak, ostobaságnak, műveletlenségnek, kisszerűségnek, hülyeségnek és otrombaságnak a paraszt lett a "fedőneve". A szinonimája.

Tudjuk – aki nem tudja, olvasgasson Karl Marx- és Friedrich Engels-idézeteket –, hogy a kommunisták mindennél jobban gyűlölték mindig is a parasztot. Jobban gyűlölték a grófnál, a hercegnél, de még a királynál is. S ebben is méltó utódai lettek s voltak nagy szellemi elődeiknek, a jakobinusoknak, akik legkésőbb Vendée-nál mutatták ki valódi énüket, amikor tömegmészárlások keretében francia parasztok ezreivel végeztek.

De miért gyűlölik a kommunisták ennyire a parasztot? Sok oka van ennek. A legfőbb ok azonban ott keresendő, hogy a nagy világátalakító és világfelforgató elmebajok legfőbb akadálya mindig is a parasztság. A magabíró parasztember, ha van egy talpalatnyi földje, akkor nem alakítható többé szabadon. A parasztember lelkét és tartását a legnehezebb elvenni.

A parasztság mindig is a megmaradás záloga. A nemzeti megmaradásé. Az urbánus értelmiségi, a köztisztviselő, pláne a "nemzetközi" munkásság – mondjuk úgy – kevéssé vagy kevésbé "nemzeti érzelmű". Tradíció, múlt, nyelv, haza, föld, természet – mindez együtt a megmaradás. S mindez egyben a parasztság. Megszállások, idegen uralom, diktatúra idején például a polgárság vagy az uralkodó osztály sokkal hamarabb és könnyedébben cserél nyelvet, főként ha mondjuk eleve más nyelvű, mint a magyar polgárság esetében ez volt mindig a jellemző.
A paraszt azonban nem cserél.

Marad paraszt. S teszi a dolgát. Konokul, elszántan, mint a Fekete bojtár. Vagy a zsellérek. Később és másképpen fogja meg a paraszt lelkét minden változás, ám a paraszt hátán fát lehet vágni. Sokáig, nagyon sokáig. Aztán, amikor elege lesz, fellázad.
A téeszbe is csak kancsukával lehet(ett) beverni. S bármiféle idők jártak, azért a parasztember faluhelyen mindig is megsüvegelte az Isten házát vagy a déli harangszót. S lenézte, megvetette a dologtalan, szar lumpenprolit. Hát, itt van a kutya elásva. A dologtalan, szar lumpenprolik országlásával egy időben lett a paraszt a hülyeség és elmaradottság szinonimája.

Ezért olyan árulkodó, amikor egy Szanyi parasztozik.
Amikor egy ilyen parasztozik, olyankor kinyílik a bicska a zsebben. S aztán a felháborodás megmarad, jogosan, de odafészkeli magát a jóleső bizonyosság is: a magyar paraszt ezeregyszáz esztendőn át megtartotta ezt az országot, ezt a nyelvet, ezt a kultúrát. Már akkor, amikor dologtalan, szar lumpenprolik még nem is léteztek. S így lesz ez akkor is, amikor a dologtalan, szar lumpenprolik már nem fognak létezni.

Szanyi Tibor meg arra sem méltó, hogy a csizmáját megpucolja bármely magyar parasztembernek. S ez a lényeges tudnivaló.

Bayer Zsolt főmunkatárs

Ez (a) Szanyi a tetves lumpenproletar,akit az anyja tevedesbol ellett es valamely komcsi farkan szocializalodott mire nem kepes?
Hogy mer a tetvese parasztozni?

2009-04-24


Bayer Zsolt: A jobboldal Che Guevarája



Pesty Laci barátom mondta róla a műsoromban: Rózsa-Flores Eduardo volt a jobboldal Che Guevarája. Érdekes gondolat. Majd még visszatérek rá.

Jómagam egyetlenegyszer találkoztam vele személyesen. De leveleket váltottunk. Egyszer azt mondta – írta – nekem, hogy nagyon tetszett neki az Erdélyi történetek című novelláskötetem. S hogy "végig lehet bőgni az egészet", csak a "bőgésből soha nem lesz autonómia"… Sokat töprengtem akkor ezen. S gondoltam is, hogy bizony, abból soha. Amit Rózsa-Flores a horvátországi Szentlásznónál tett, az volt a nagyszerűség. A bátorság, a csodálatra méltóság. Milosevic vörös csillagos, nacionalista kommunistáitól védte a horvátokat s persze az ottani magyarokat. Abból a hősiességből lett nemhogy autonómia, de függetlenség. Rózsa-Flores Eduardo, amikor elment harcolni a horvátok oldalán, jó oldalon állt. Nem volt más jó oldal. S talán másik lehetőség sem.

Nyilván kell lelkialkat a harchoz. György Attila barátom sokat ír erről a Harcosok könyvében:

"Sose keresd az igazságot. Nem a te feladatod, nem a harcosok fela-
data ez.

Elég annyit tudni erről: a létezés önmagában igazságtalan. Az élet igazságtalanságok sorozata.

Csak az maradhat igazságosnak, aki lemond életéről – ez az ember pedig meghal. Az ilyen ember áldozat – az áldozat igazsága pedig semmit nem jelent.

Az élet megköveteli és feltételezi az igazságtalanságot – az életért ugyanis ölni kell, és ez a legnagyobb igazságtalanság. De, még egyszer mondom, az élet nem az igazságról szól. Az igazán jó harcosok, a vezérek és uralkodók pedig azt is tudják: az igazságnak semmi köze az emberi élethez."

Riasztóan igaz, lefegyverző mondatok. Egy székely mondatai. Flores talán nem ismerte ezeket a mondatokat. És hitt az igazságban. Csak abban hitt.

Érdekes lett volna egyszer összehozni őket. A gyimesi székelyt és ezt a bolíviai magyar zsidót, aki az iszlámnál kötött ki. Csak hallgattam volna kettejük beszélgetését, ott, Csíkszeredában, Attila barátom kocsmájában, a Tilosban, ami szintúgy nincsen már meg azóta, mert egy bank magasabb bérleti díjat ajánlott…

Flores az igazságról győzködte volna Attilát.

Attila az igazság hiányáról Florest.

Attilánál lett volna minden tapasztalati érv. A valóság kikezdhetetlensége.

Floresnél az idealizmus félelmetes tisztasága.

És nem mentek volna semmire egymással.

Rózsa-Flores Eduardo élete önmagában szemen köpése volt a jó polgári létezésnek, a tisztes kényelemnek és nyugalomnak, a középszernek – mindannak, ami hamarosan megöli majd a nyugati civilizációt.

Mondják, olyan lekicsinylő éllel, hogy a KISZ-ből jött. Hát persze. A KISZ-ből jött – és Szentlászlóig jutott. A többi KISZ-ből jött meg a saját zsebéig jutott. A nyugati elpuhult szarjankók meg az itteni elpuhult szarjankók pedig Che Guevara képmásával díszített pólókban feszítenek, és nincsen fogalmuk semmiről sem. És most értetlenkedve nézik a halált, és rosszakat dünnyögnek az utolsó Che Guevaráról, aki ráadásul a jó oldalon kötött ki. Mert hitt az igazságban. Úgy volt harcos, hogy mégis hitt… S mondják azt is, hogy zsidó volt. Ezt is lekicsinylő éllel. A leggyávábbak, a legsunyibbak… Az volt, persze. S mert hitt az igazságban, hát az iszlám hitre tért. Igazságban hívő zsidóként, Izrael palesztinellenes politikájának és az emberi jogokat semmibe vevő magatartásának kérlelhetetlen ellenségeként szükségszerűen lett az iszlám közösség tagja. Paul Johnson írja a 20. századról szóló könyvében, hogy végül is három zsidó forgatta fel fenekestül az életünket. Egyikük volt Marx, aki lerombolta a társadalomról alkotott fogalmainkat. Másikuk Freud, aki lerombolta az emberről alkotott képünket. A harmadik pedig Einstein, aki lerombolta mindazt, amit hittünk a világról.

Rózsa-Flores Eduardo, ez a bolíviai magyar zsidó meg besétált az életünkbe, és lerombolta mindazt, amit nyárspolgárként gondoltunk a tisztes polgári életről és létezésről. S leginkább azt rombolta le, amit az igazságról gondoltunk. Meg arról, hogy mit lehet és mit szabad tenni az igazságért. Mert hittük például, hogy ezek a latin-amerikai kommunisták azért mégiscsak másmilyenek. Körüllengte őket egyfajta romantika. Moralest is. Mert ő az indián, s mégiscsak az igazság bajnoka, aki szembe mer szállni az Egyesült Államokkal. Igen, az Amerika-ellenesség vonta glóriába őket. Most, hogy Rózsa-Flores Eduardót és társait lemészárolták, lehullt a lepel. Moralesék is ugyanolyan ócska bolsevik gyilkosok, mint az összes többi. Eo ipso nem lehetnek mások.

Rózsa-Flores Eduardo egy gatyában fekszik a földön. Santa Cruzban, egy ócska szálloda szobájában. Szitává lőtték, előtte megkínozták.

"Az igazságnak semmi köze az emberi élethez." Igen. Igen, Attila – s persze nem. Rózsa-Flores Eduardo, gatyában, megkínozva és szitává lőve… Maga az igazság.

"Csak az maradhat igazságosnak, aki lemond életéről – ez az ember pedig meghal." Igen, igen Attila. Hát ő lemondott.

Nekünk pedig marad a tanúságtétel s az, hogy legalább nem állunk be a sorba. A puha tenyerűek sorába. A befelé kunkorodó lelkűek sorába. Még akkor sem, ha már vagyunk annyira betegek, hogy nem hiszünk az igazságban. Akkor higgyünk legalább Flores igazában. Mert megérdemli.

Bayer Zsolt, főmunkatárs

BAYER ZSOLT: IGAZSÁGVÁGY
Álláspont



Ficsor Ádám, aki az agrártárcánál kezdte szédítő karrierjét, soha, egyetlen pillanatig sem tétlenkedett. Látszik ez abból is, hogy amikor az agrártárcánál volt titkárságvezető, szülei cége, bizonyos Heliszolg Kft., hogy, hogy nem, kilencvenhárommillió forintocskát kapott az államtól: 28 milliót erőgépvásárlásra, további 65 milliót mezőgazdasági tározó építésére.

A hírre bizonyos Soproni Horváth Lajos sajtófőnök annyit tudott mondani, hogy Ficsor Ádám néven nincs nyilvántartva senki, aki pénzt nyert volna. Gráf József miniszter meg úgy kommentálta a dolgot, hogy minden szabályosan történt.

S tudják mit? Elhiszem, hogy minden szabályosan történt.

Éppen ezért nem is foglalkozom tovább Ficsor Ádámmal. Ficsor egy kortünet, ez mindjárt az arcán látszik már. Jó Ficsor s kedves családja, szülei, nagyszülei, barátai és üzletfelei pedig élvezzék nagy-nagy boldogságban, amit tehetséges, becsületes, tiszta, elvhű és igazságos gyermekük jóvoltából élvezhetnek.

Amiről az ügy kapcsán írni szeretnék, az az irigység.

Mert megesz most engem a sárga irigység, annyira szeretnék most sok-sok kollégám bőrében lenni.

Mert egészen biztos vagyok abban, hogy a Népszabadság, a Népszava és az Élet és Irodalom tényfeltáró riporterei, publicistái, fotósai már összecsomagoltak, s mint harci paripa a trombitaszót, úgy várják az indulás pillanatát.

Mennek mind Sárazsadányba! Mennek, hogy feltárják a Ficsor-szőlők titkát. Mennek ők, mert őket az elvszerűség, a szakma iránti alázat és a becsület vezérli. Ők nem nézik, kiféle-miféle, nem! Őket csak az igazság érdekli…

Ezért mennek.

Ott fognak toporogni idősb. Ficsor portája előtt, s egymásnak adják majd a kilincset. Képébe tolják a mikrofont, pofájába a fényképezőgépet, és a torkán lógnak, kérlelhetetlenül.

S miközben gyűlik majd a tényanyag, hogy miért éppen a tárca titkárságvezetőjének (ma éppen titokminiszter!) szülei kaptak százmilliót, idehaza a publicisták naponta írják majd a vitriolos cikkeket az esetről.

Megyesi Gusztáv nyitja majd a sort az ÉS-ben – és kegyetlen lesz. Ugyanazon lapszám hátulján Rajnai Attila riportsorozata kezdődik majd a sárazsadányi Ficsor-szőlőkről. Pontos lesz és tárgyszerű. Telis-tele tényekkel… Aztán Váncsa István is megírja majd a magáét, olyan humoros-gunyoros formában, végül Kovács Zoltán is, indulatosabban, mérgesebben.

A Népszabadság nem akar majd lemaradni a hírversenyben, így nyilvánvaló, hogy amikor önök ezeket a sorokat olvassák, a Népszabadság már címlapon hozza a hírt, nagy, öles betűkkel: "Ficsor Ádám titkárságvezetőként közel százmillió forinthoz juttatta családját". A cikk a lap harmadik oldalán folytatódik, ott keressék. Vezércikk holnap olvasható a témáról, a mindig bátor, igazságos Révész Sándor írja majd, esetleg Nagy N. Péter.

A Népszava késni fog pár napot. Maximum kettőt. Ugyanis nagyon elkötelezett az MSZP-nek, és kínos lesz neki ez az ügy, mindenképpen. De 48 óra elteltével felülkerekedik az újságírói tisztesség és a szakma tisztelete, így aztán legkésőbb szerdán a címlapon írja majd a sztorit, a glosszát pedig előbb Andrassew Iván körmöli, és leleplez még Várkonyi Tibor, Mészáros Tamás, Bolgár György meg az a kopasz, akinek elfelejtettem a nevét.

Így lesz, tudom. És Ficsor Ádám szőlőültetvényeinek ügye örökzöld téma lesz. Hozzá fog tapadni Ficsorhoz és az MSZP-hez, mint a guanó… Mert gondoskodik erről a kérlelhetetlen igazságérzet és igazságszeretet. És erről fog zengeni a Heti Hetesben mind a hét bajnok, a Hócipőben külön Farkasházy, mert hiába veszi meg kilóra a PÁRT, azért ezt ő sem hagyja szó nélkül. És szegény hülye Havas Henrik is lovagol majd a témán, meg a Napkelte. Így lesz.

Ha mégsem így lesz, úgy csupa-csupa gyáva, emeszpés bértollnok van a túloldalon. Nagyot csalódnék, ha így lenne…

Bayer Zsolt

Bayer Zsolt: Már az NZZ is?



Hosszú írás foglalkozik a kelet-közép-európai cigányok helyzetével a Neue Zürcher Zeitung keddi számában. Az írást elolvasva semmi meglepetés nem éri az embert: ugyanaz a megszokott, egysíkú, a probléma nem ismeretéről árulkodó, a "liberális" közhelyeket felvonultató és kötelességszerűen felmondó írás, mint a többi, ami a fényességes Nyugaton napvilágot lát. De az NZZ-től legalább némi korrektséget vár az ember. Nos, a keddi cikkben nevezett tekintélyes konzervatív lap a korrektség minimumáról is lemondott.

A cikkíró a cigányok által elkövetett veszprémi gyilkosságról is említést tesz, s ennek kapcsán említi lapunkat, valamint engem. S a következőket írja gyanútlan olvasóinak: "A Magyar Hírlap publicistája leírhatta a következőket: »Ezek (a romák) nem emberek, hanem állatok«."

Nos, nem nehéz rájönni, hogy az NZZ cikkírója rám, illetve a Betelt a pohár című írásomra gondol. Abban pedig nem szerepel ilyen mondat, miképpen a magyar sajtóban soha, senki nem írt le ilyesmit, legfeljebb a KurucInfo nevű portálon, de az egy egészen más eset, másik világ, másik bolygó, s egyszer még talán az is kiderül, vajon kik állnak mögötte valójában…
Nézzük tehát a hivatkozott írásomat, s benne a kérdéses mondatokat!

"Az elkövetők nem magyar állampolgárok. Ahhoz, hogy valaki magyar vagy akármilyen állampolgár legyen, ahhoz embernek kell lenni. Ezek pedig nem emberek. Hanem állatok. És a vesztünkre törnek. Amúgy minden tisztességes, velünk élő, velünk együtt szenvedő vagy éppen boldoguló cigány honfitársunk ember és állampolgár. De sajnos a cigány etnikum rengeteg tagja felmondta az együttélést, és felmondta az emberséget. Sajnos ők állatok, veszedelmes vadállatok, és ekként kell viszonyulni hozzájuk. (Miképpen vadállatok a móri mészárosok is, persze. Csak az ő tettükre soha nem próbált meg semmilyen felmentést keresni a liberális értelmiség, és nem foglalkoztak családi hátterükkel meg a nehéz sorsukkal…)"

Így szólnak a mondatok. Nem nehéz talán észrevenni a különbséget a két állítás között. Nevezetesen, hogy a "cigányok állatok", valamint, hogy "az elkövetők állatok". Kedvem sincsen magyarázni. Ráadásul éppúgy állatoknak nevezte ezeket a gyilkosokat maga Gusztos Péter, aki az SZDSZ korifeusaként nyilván nagy megbecsülésnek örvend az NZZ-nél. S még egy idézet a kérdéses írásomból: "Akit pedig pusztán bőrszíne vagy származása miatt bántalmaznak, a bántalmazónak éppúgy nincs semmiféle kegyelem és felmentés. A zéró tolerancia visszafelé is érvényes!"
No hát akkor, ezúton szeretném felhívni az NZZ cikkírójának és szerkesztőinek, főszerkesztőjének figyelmét, hogy amennyiben egy másik lap írásából idéznek, akkor vegyék a fáradságot, és olvassák el az idézni kívánt cikket eredetiben. Vegyék a fáradságot, és fogadjanak fel egy magyarul jól beszélő tolmácsot, fordítót, aki lefordítja a szöveget, szóról szóra. Soha többé ne hagyatkozzanak azoknak a magyarországi "súgóknak" a szavaira, akik pusztán saját előítéleteik és téveszméik szócsövének akarják felhasználni a tekintélyes nyugati lapokat (is).

Mert ha így tesznek, akkor így járnak. Hazugságban maradnak, miképpen hazudnak folyamatosan azok is, akik idehaza abban érdekeltek, hogy rasszista ország hírébe keverjék Magyarországot, csak azért, mert ez szolgálja pitiáner és aljas belpolitikai céljaikat.
Adjon magára legalább annyit az NZZ, hogy ilyen hibát, bűnt soha többé nem követ el. Amúgy természetesen a lapot hivatalosan is helyreigazításra fogom kérni, s megteszem a további jogi lépéseket is.

Bayer Zsolt

Bayer Zsolt Ahány nap, annyi hazugság



Nyomozást rendelt el az ügyészség az Állami Számvevőszék jelentése alapján, hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt. Ugyanis – így az Állami Számvevőszék– 2004 és 2007 között néhány privatizációs ügylet kapcsán legalább 15 milliárd forint veszteség érte az államot.

A felsorolt ügyletek között van a Mol és Bábolna privatizációja.

Hányszor, édes Istenem, hányszor mondta el az ellenzék és az ellenzéki sajtó, hogy ezek az ügyek bűzlenek… S mindhiába. Hányszor mondtuk el, hogy a Mol maradék állami részvénypakettjének eladása egyszerűen bűn és felelőtlenség – mindhiába. (S most látszik csak igazán, mennyire igazunk volt, hogy a Szurgutnyeftyegaz jól bevásárolta magát a "nemzeti" olajtársaságba…) S mondtuk, hogy Bábolna elkótyavetyélése bűn és felelőtlenség – mindhiába. Megtették. Mint annyi minden mást. S most az is kiderülni látszik, amit sejtettünk mindvégig, csak nem tudtunk bizonyítani. Hogy saját zsebre ment ez is. Mert az a 15 milliárd valahol van, valahol megvan ám! Vagy egyszerűen magánzsebekbe vándorolt, vagy azért lett eladva, ami el lett adva, s azért áron alul, mert valakik jól jártak.

A hazaárulók jártak jól.

A számvevőszék megírta a jelentését, az ügyészség nyomozásba fogott.

S bár ez kevés elégtétel eddig, de azért mégis reménykeltő.

Talán nem ússzák meg.

Még akkor sem, ha mindent elkövettek azért, hogy ne legyenek választások. S azért (is) elkövettek mindent, hogy eltüntessék a nyomokat. Azt hiszem, aki most nagyot akar kaszálni, iratmegsemmisítőket forgalmazzon. Ahogy közeledik a végük, ezeknek a masináknak egyre nagyobb keletje lesz.

Amúgy pedig, ez a mostani eset a válasz arra az álkérdésre, miért kell az új kormánynak a számonkéréssel és a rovancsolással kezdeni.

Hogy ne úszhassák meg, azért. Senki, egyik sem. A dunaújvárosi polgármester sem, aki ellen szintén nyomozás indult, mert némi telekpanama lengi körül a Hankook nagy üdvrivalgással beharangozott beruházását.

S nézzük tovább.

Bajnai elment Brüsszelbe. Pofavizitre. Találkozott az EU pénzügyi biztosával, aki nyilatkozatban fejezte ki abbéli örömét, hogy a kölcsön fejében adott EU-s feltételek mily szépen teljesülnek Magyarországon.

S a biztos fenti nyilatkozatát az összes baloldali meg liberális médium főhelyen hozza, mint valami győzelmi jelentést.

Mert annyi a hazugság, hogy már nem tudják fejben tartani.

Igen–igen! Emlékeznek még, mikor felvették ezt az irdatlan kölcsönt, hogy ne váljon fizetésképtelenné az általuk tönkretett ország, nos, emlékeznek még Gyurcsány akkori nyilatkozatára? Mert én emlékszem. Baló Györgyhöz ült be a stúdióba, és Az Este című műsorban a következőket mondta:

1.: A kölcsönt mindenféle feltétel nélkül kaptuk. Azért kaptuk, mert erős és megbízható ország vagyunk.

2.: Ezt a kölcsönt nem fogjuk felhasználni, nem fogjuk elkölteni. Ez csak afféle biztonsági tartalék, ami azért van, hogy még tovább erősítse a hazánk iránti bizalmat.

Ezt mondta a gazember.

Eltelt fél év, és az akkor felvett pénz kétharmadát elköltöttük.

Lyukakat tömködtünk be vele, és most nyakunkon az 1000 milliárdos megszorítócsomag…

A pénzügyi biztos meg örül, hogy szépen teljesítjük a kölcsön fejében szabott feltételeket.

Mondjam még?

Jó, mondom… Még két apróságot. Kiderült, hogy a Szurgutnyeftyegaz részvényvásárlása kapcsán összevissza hazudoznak. Veress még azt mondta, fogalmuk sem volt az egészről, Ficsor meg elszólta magát, hogy tudták. S ha valaki kíváncsi a hazudozás magasiskolájára, a rémisztően pitiáner és átlátszó mellébeszélés csimborasszójára, akkor nézze meg legalább felvételről Tóth Károlyt, a nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s tagját a Napkeltében. Az is most volt, néhány napja. Döbbenetes, amit előadott Szurgutnyeftyegaz-ügyben. Egész lényével, egész metakommunikációjával, és még hallgatásával is hazudozik…

Mindehhez képest szinte apróságnak látszik, hogy vizsgálat indult a Budapesti Közlekedési Vállalatnál is. Felettébb gyanússá vált ugyanis néhány szakértői szerződés. Mert ezek ott úgy lopják ki a pénzt, hogy szakértői szerződéseket kötnek, és súlyos százmilliók tűnnek el a semmire…

Amiről most beszéltem, nem egészen egy hét termése.

Tetvek ezek. Élősködők.

Meddig még, tényleg: meddig?

Bayer Zsolt

Bayer Zsolt: Kiskunlacháza 2.



"Akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni" – tartja a régi mondás.

Tényleg nem. Ahol megerőszakoltak és brutálisan meggyilkoltak egy tizennégy éves gyereklányt, ott pedig végképp "nem illik" lerángatni a biciklijéről egy tizenkét esztendős másik gyereklányt. Lerángatni, aztán kirabolni, közben ujját törni, s elképesztően undorító állatságokat üvöltözni az arcába arról, hogy mit is tennének vele igazából. Majd amikor a rémült kislány összepisili magát félelmében, akkor jó nagyokat röhögni rajta. Mindez a minap történt Kiskunlacházán.

Ne kérdezzék, elmondom: nyolc cigány kölök volt a tettes. A Neue Zürcher Zeitung és a hazai hazugok kedvéért kimondom azt is: nyolc állat. Akik nyolcan esnek neki egy tizenkét éves kislánynak, azok eo ipso állatok.

Az eset után sietve nyilatkozott egy Kolompár Orbán nevű gyanúsított – ő a hazai cigányság szószólója, hát ki más is lehetne, Istenem… –, és azt mondta, hogy a kiskunlacházi eset "gyerekcsíny volt", semmi más.

No, hát akkor vannak kérdéseim.

1.: Van-e magának gyereke, Kolompár gyanúsított? Mondjuk leánygyereke…

2.: Mit szólna, maga, Kolompár gyanúsított, ha leánygyerekét körülvenné nyolc kan magyar állat, lerángatnák a biciklijéről, kirabolnák, s közben beígérnének neki némi csoportos szexet? Mit szólnál, Kolompár, te szemétláda? Legyintenél, s mondanád. "Ugyan már, gyerekcsíny..."?

Válaszolok erre a kérdésre, Kolompár, helyetted. Ha ez megtörténne a lányoddal, nyilvános idegrohamba fognál. S idecsődítenéd a világot, igazolandó a magyarországi rasszizmust. S melléd állnának a többi hazugok és aljasok és nyomorultak és megélhetésiek, s mondanák, hogy bizony-bizony! S születnének újságcikkek, írna hosszasan a Neue Zürcher Zeitung meg a New York Times, és le lennénk járatva a világ előtt, alaposan.

Miért? Miért van ez így? Miért kell ennek így lennie? Miért nem megy most el csoportosan az összes állítólagos jogvédő Kiskunlacházára, és tart néma felvonulást, egy cigány állatok által megvert, meggyalázott magyar kislány védelmében? Miért nem jelenti ki az összes gusztustalan, hogy nem tűrhető tovább az, ami a magyar falvakban és városokban és egyes fővárosi kerületekben folyik? Miért nem vagytok ti hajlandók elismerni, hogy a magyarok ellen is hadjárat zajlik itt?

Miért? Azért, amiért Horák Nóri temetésén nem jelent meg a jogvédők csapata. Amiért Horák Nóriért nem ajánlott fel a rendőrség tízmilliót mindjárt, hanem hazudozott és kussolt. Amiért Szögi Lajos temetése sem lett néma tüntetés az állatias cigány erőszak ellen. Amiért a cigány lányt felpofozó fiatalok mindjárt előzetesbe kerültek, de az ebből a nyolc állatból elfogott három szabadlábon védekezik. Amiért a Szögi tanár urat agyonverők közül kettő már odahaza van, és nincsen ítélet egy sem, három év alatt. Ezért. Mert csak a mi fájdalmunk, megaláztatásunk, kínunk, halálunk nem számít. A mindenki másé viszont országos, sőt, mindjárt az egész világra tartozó skandalum.

Ezúton is felszólítom akkor a Neue Zürcher Zeitung emberi jogokra oly nagyon érzékeny munkatársait, hogy hajrá! Irány Kiskunlacháza, lehet készíteni riportot. Tessék csak megkérdezni a szülőket, mit gondolnak a dolgokról s a helyi cigányokkal való együttélés lehetőségeiről. Nem ám ülünk otthon Svájcban, és írogatunk szemét hazugságokat, melyeket súgnak itthonról gusztustalanék, hanem el kell menni az élet sűrűjébe, Mélymagyarországba! Maga meg, Kolompár gyanúsított, tanúsítson némi megbánást és önmérsékletet, ameddig még lehet! Ajánlom!

S végül ismét és újra: minden becsületes cigány honfitársunk a honfitársunk. Őket hátrány, megkülönböztetés nem érheti azért, mert cigánynak születtek. Innen indulunk. A többi csak mocsok hazugság.

Bayer Zsolt

Fülelek körbe-körbe, nézem a TV adásokat, elolvasom az újságcikkeket, mi is történik kis hazánkban, Magyarországon ...
Már ketten szóvá tették felháborodásukat és tiltakoztak Kolompár Orbán kijelentése miatt, mivel szerinte ez az eset "gyerekcsíny volt" - és akik (ketten) szót emeltek, azok nem emeszpések, nem gazemberek, és nem is eszdéeszesek. Az illetékeseknél újra nagy a csend, felűnően kussolnak Kolompár ügyben. Semmi különös, ez az eset is ilyen - csak a szokásos ...

drDukcsik írta:

... Az eset után sietve nyilatkozott egy Kolompár Orbán nevű gyanúsított – ő a hazai cigányság szószólója, hát ki más is lehetne, Istenem… –, és azt mondta, hogy a kiskunlacházi eset "gyerekcsíny volt", semmi más. ....


Ezúton is felszólítom akkor a Neue Zürcher Zeitung emberi jogokra oly nagyon érzékeny munkatársait, hogy hajrá! Irány Kiskunlacháza, lehet készíteni riportot. Tessék csak megkérdezni a szülőket, mit gondolnak a dolgokról s a helyi cigányokkal való együttélés lehetőségeiről. Nem ám ülünk otthon Svájcban, és írogatunk szemét hazugságokat, melyeket súgnak itthonról gusztustalanék, hanem el kell menni az élet sűrűjébe, Mélymagyarországba! Maga meg, Kolompár gyanúsított, tanúsítson némi megbánást és önmérsékletet, ameddig még lehet! Ajánlom!


...

---

Idehozom ezt a mai jegyzetet, csak hogy el ne felejtsük.


Csínytevés?
Villányi Károly jegyzete
2009. május 5.

Magyar Nemzet
Ha létezik ma Magyarországon gyenge minőségű ember (copyright Gyurcsány Ferenc), akkor az Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Ez a kisebbségi vezető, akivel szemben három büntetőeljárás folyik – egyben már vádlott, kettőben még csak gyanúsított –, ismét tudott olyat mondani, ami miatt egy normális gondolkodású embernek kinyílik a bicska a zsebében.

Nézzük, mi is történt! Kiskunlacházán egy iskolából hazafelé tartó tizenkét éves kislányt feltartóztatott egy nyolcfős, cigány fiatalokból álló társaság. Biciklijét feldöntötték, ketten lefogták. A többiek a holmiját kutatták át, miközben szexuális tartalmú szóbeli fenyegetéseket kapott támadóitól. A kislány sokkos állapotba került és bepisilt. 2008 novemberében egyébként a kislány barátnőjét, ugyancsak Kiskunlacházán, megerőszakolták, majd megfojtották. A rendőrség, bár állítólag rengeteg nyomot rögzített, a mai napig nem volt képes elfogni a brutális támadókat. (Talán majd, ha az FBI bekapcsolódik a nyomozásba, sikerül megtalálni a tetteseket.) Kolompár Orbán a mostani esetet kommentálva gyerekcsínyt emlegetett. Gyerekcsínyt! Kolompár Orbán megérdemelné, hogy egy ilyen „kis csínytevés” után saját vizeletében tocsogva ott zokogjon valahol egy csendes utcában. Mert Kolompár Orbán sem így nyilatkozna, ha az ő gyermekét inzultálják! Akkor már a helyszínen mondana beszédet Mohácsi Viktória szabad demokrata európai parlamenti képviselő, Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivő, meg a többiek. Akkor már nemzetközi sajtótájékoztatókat tartanának. Ez az állami szervezeten élősködő ember, ez a parazita, mármint Kolompár Orbán, semmi mást nem csinál, csak provokál.

A többségi társadalmat provokálta akkor is, amikor kijelentette: úgy gondolja, ha valaki azt mondja magáról, hogy szeret dolgozni, az hazudik. – Senki nem szeret dolgozni – nyomatékosította. Így biztat ma Magyarországon munkára a cigány önkormányzat vezetője, Kolompár Orbán. Azt üzeni az utcán randalírozóknak, hogy ne dolgozzatok, mert az rossz, csak vegyétek el, ami a megélhetésetekhez szükséges. Karácsonyi beszédében is megvillant Kolompár Orbán. „Aki a roma út elé fekszik, azon át kell taposni, könyörtelenül!” – fogalmazott az OCÖ ünnepi közgyűlésén. Roma út? Mi lenne az? Ha ez a Kolompár-féle roma út, akkor elé kell feküdni. Ha valóban Kolompár Orbán gondolkodása jellemzi az egész közösséget (amit azért kötve hiszek), akkor meg kell változtatni a roma közgondolkodást. Nemet kell mondani a „gyerekcsínyekre”, a kegyetlen megalázásokra, a segélyekre berendezkedő munkakerülő életmódra, a „megélhetési” bűnözésre. Ehhez azonban nem provokátorokra, hanem olyan vezetőkre lenne szükség, akik nem az ellentétek szításán munkálkodnak. Persze! Félreértés ne essék. El kell fogni azokat a elmebetegeket, akik Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön és Tiszalökön romákat gyilkoltak. Ezeket az embereket el fogják kapni. Rács mögé kerülnek egy életre. De mi lesz azután? A Kolompár-félék itt maradnak.

Villányi Károly

(Magyar Nemzet, 2009. május 5.)

---

Bayer Zsolt: Sziliség
Álláspont



Persze-persze, most sorolni kellene… Az összeset. Attól fogva, hogy egy Herényivel összejátszva asszisztált az ős-MDF-esek kinyírásához, odáig, hogy az ő szavazata mentette meg Gyurcsányt. Közben pedig mindvégig úgy tettek, mintha ők ketten rosszban lennének. Szili volt az "emberarcú" MSZP.
Hát persze. Emlékeznek még az "emberarcú szocializmusra"? Na, olyan se volt. Miképpen emberarcú MSZP sincsen, csak MSZP. S az MSZP-ben a farizeus Szili.

Ezért nem sorolom mindazt, amit tett. S még azért sem, mert önmagában elképesztőnek tartom, hogy hét ilyen esztendő után még bármit is sorolni kell, kellene. Elképesztő és végtelenül szomorú, hogy ezután a hét átkozott, elátkozott év után még mindig kampányolni szükségeltetik.

Önmagában tragédia és lehangoló és szánalmas, hogy még mindig nem zavarták el őket az anyjuk keservébe. Ellenkezőleg! Jönnek-mennek, intézkednek, tovább lopnak, hazudnak, csalnak, manipulálnak, s Bajnait is sikerült elővarázsolniuk a gazemberségek cilinderéből. Szili meg jön, és eljátssza az emberarcút.

Hát akkor csak egyetlen ügyet vegyünk most elő, mert abban az egyetlenben ott reszket Szili egész valója. A sziliség maga.

Emlékeznek még, hogyan dicsekszik Gyurcsány a maga gazemberségeivel annak a bizonyos Debreczeninek? Félek, már nem emlékeznek. Nem emlékeznek, mert a társadalom emlékezete egyenlő az aranyhaléval. Arról meg most állapították meg amerikai tudósok, hogy négy másodpercig képes visszaemlékezni. Ezért nincsen boldogtalan aranyhal. Egy húsz centi átmérőjű üveggömbben négy másodpercenként rácsodálkozik az őt körülvevő világra. S pontosan ezért nincsenek ezek a gazemberek még mindig elzavarva…

De lássuk, mivel is dicsekszik egyebek mellett az orvosi eset! Például azzal, hogy miképpen találta ki és szervezte meg, hogy Kövér László beszédét kiforgassák, s csináljanak abból gyűlöletkampányt. S miközben ezzel dicsekszik a mi Nyakigláb Edwardunk, kikotyogja a következő mondatot: "S megterveztük, hogy majd Szili Kati sírós hangon, félrehajtott fejjel azt mondja, hogy ez mégiscsak szörnyű, ezt mégsem lehet…"

S jött Szili Kati, és sírós hangon, félrehajtott fejjel azt mondta. Megtette. S eztán is megteszi. Bármit megtesz. Hiszen MSZP-s – abból meg nincs emberarcú. S miközben megteszi, mindvégig úgy tesz, mintha nem lenne hozzá semmi köze. Ez a legalávalóbb fajta. Az igazi kettős ügynök. Kifelé belső ellenzék, befelé végrehajtó és a maradék "népszerűség".

Nézzék meg Szili plakátját odalent Pécsett. Azt az összefogásosat. Amiért jogerősen elítélte a bíróság, ugyanis azt is el akarta játszani, attól a hazugságtól sem riadt vissza, hogy úgy tegyen, mintha az Összefogás jelöltje (is) lenne. De most ne is ezért nézzék meg. Hanem keressék meg rajta az MSZP-logót. Ugye-ugye, nem megy mindjárt, nem megy elsőre! Nem hát, mert eldugták! Ugyanis MSZP-színekben kampányolni manapság nem kecsegtet nagy sikerrel. Rájöttek erre a csepeli szocik is, akik kidobták a szegfűt, és szintén megpróbálnak úgy tenni, mintha közük sem lenne az egészhez. Ez a sziliség lényege. Úgy vagyok MSZP-s, mintha ott sem lennék. Még a pártlogót is eldugom. Még keresztény is vagyok.

Aztán, ha megnyerné, előállna a nyilatkozattal, miszerint bebizonyosodott, az MSZP-t nem lehet leírni. Az MSZP köszöni, jól van, mint 2006-ban a költségvetés. Ha nyerne, Szili mindjárt mázsás MSZP-logó mögül hazudna tovább. S tenne meg mindent.

Csak ennyit akartam elmondani. Ha már olyan szégyenben maradtunk, hogy hét ilyen esztendő után kampányolni kell. Hogy még mindig nincsenek elzavarva az anyjuk keservébe. Aki vasárnap Szilire szavaz, az az MSZP-re szavaz. Abból pedig nincsen emberarcú. Ezt kéretik tudomásul venni.

Bayer Zsolt