First topic message reminder :

Bayer Zsolt:
Nyílt levél Fodor Gábornak



Gábor,

azért a közös múltnak mégiscsak van valami ethosza...

Talán.

Legalábbis kellene hogy legyen.

Ezért írok most neked. Ezért írok, s megkérdezem: meddig csináljátok még ezt?

Írok, s megkérdezem: nem szégyellitek magatokat, s kiváltképp te nem szégyelled magad?

Gábor, amikor a múlt szombaton Gyurcsány leköszönt a miniszterelnökségről, te kiálltál a nyilvánosság elé, és azt mondtad: csütörtökig van határideje az MSZP-nek, hogy előálljon egy általatok is elfogadható miniszterelnökkel. Csütörtökig van határidő mindenre. Te mondtad.

Most péntek késő délután van, és az a kutyakomédia, amit csináltok közösen, felülmúl minden képzeletet.

A te csütörtöki határidődön túl, ha megengeded, felelevenítem a legfontosabb állomásokat.

Tehát múlt szombaton Gyurcsány lelép a romhalmaz tetejéről, amit volt szíves összehozni minekünk. Lelépése után öt perccel Bokros Lajos önként jelentkezik miniszterelnöknek. Ekkor ti közlitek, hogy Bokrosról szó sem lehet, ugyanis "MDF-es ámokfutásával végképp leírta magát".

Vasárnap már maga Bokros szólal meg, s az MDF is, és ezt mondják: "Nem kívánunk részt venni az MSZP hatalmi játszmáiban." Ugyanezen a napon, tehát múlt vasárnap pedig Gyurcsány így fogalmaz: "Rendkívül csodálkoznék, ha Bokrosból miniszterelnök lenne Magyarországon." Lendvai Ildikó meg ezt mondja ugyanakkor: "A szocialista küldöttek kilencven százaléka elutasítja Bokros személyét." E hét csütörtökön pedig megszólal ismét Dávid Ibolya, és ezt közli az ország népével: "Ehhez a programhoz (mármint Bokroséhoz – a szerk.) azonban a választók felhatalmazására van szükség, ezért előre hozott választást kell tartani."

Mindezek után te, ti, péntek kora délután előálltok Bokros jelölésével.

Most, hogy mindezt írom, itt tartunk. S persze volt még sok minden. Az MSZP nevek tucatjaival állt elő, legutóbb éppen Takács Jánost húzták elő a kalapból, amiben az a szép, hogy a teljes ismeretlenségen túl Takács ráadásul román-magyar kettős állampolgár. Ez pedig igen érdekes gondolatokat ébreszt annak ismeretében, hogy Gyurcsány találta ki annak idején az undorító és ocsmány "23 millió romános" kampányt (ti is asszisztáltatok hozzá!), valamint éppen ő akadályozta meg, hogy a határon túli magyarok állampolgárságot kapjanak. S azonnal eszembe is jutott, hogy lám-lám, milyen igaza volt Gyurcsánynak!

Tényleg elveszi előlünk a munkát a 23 millió román, ráadásul nem aprózzák el, mindjárt Gyurcsány melójával kezdik...

De már ez sem számít.

A lényeget az egyik politikai vitafórumra beíró hazánkfia foglalta össze a kutyakomédiátokkal kapcsolatban, s így szólt: "Bazdmeg, nemsokára én is sorra kerülök!" Mármint a miniszterelnök-jelöltségre...

Gábor, ez kutyakomédia. Ez elviselhetetlen. S nem értem, mire gondolsz, mire gondoltok közben. Évek, hosszú évek óta nem értem. Miképpen azt sem értem, hogy miért csináltál megint segget a szádból. S azt sem értem, miért nem szólalsz meg olyankor, amikor megszólalhatnál. Például te, aki a hőskorszakban mégis csak Orbánnal éltél egy kollégiumban, s a legjobb barátok voltatok. Miért nem kéred ki magadnak, hogy Gyurcsány Orbánt nyilasozza, nácizza, s hogy tőle féltse a demokráciát.

Gábor, neked nem volt Gyurcsánnyal közös múltad, sőt, éppen a gyurcsányok ellenében volt nekünk közös múltunk! Gábor, te katonakorodban nem voltál hajlandó kimondani az elvtárs szót, és uraztad azokat az idiótákat. Istenem, mennyire felnéztem rád ezért, amikor megtudtam... Mennyire irigyeltelek! S hogy utáltam a saját gyávaságom. Gábor, tudod te, hogy kiket tartasz most hatalomban? Hát ennyire nem számít mára semmi sem? Most már mindegy, csak az egyszázalékos pártotok zsarolhasson még egy kicsit? Még egy kicsit tehessetek úgy, mintha fontosak lennétek? Már csak ez számít, Gábor?

S hogy tudsz hallgatni akkor, amikor Gyurcsány, mint egy igazi elmebeteg, nekiront a bíróságnak és az ügyészségnek? Ehhez sincs hozzáfűzni valód? Vagy már helyénvalónak találod...

Már csak ennyi mondandód maradt, Gábor, hogy bejelented a csütörtöki végső határidőt, aztán péntek délután előállsz Bokrossal?

Kutyakomédia. Ott álltok most mind a harcmezőn, s országotokat kínálgatjátok egy lóért. S mindjárt vége lesz, Gábor. Szánalmasan, iszonyúan, minden méltóság nélkül.

Sajnálom…

Bayer Zsolt, főmunkatárs

Áldd meg a magyart…

Egyszer csak, hirtelen, kiszámíthatatlanul, a legkisebb, legbanálisabb apróság miatt végképp elég lesz belőlük, és akkor kitör a forradalom.

Mert úgy szokott lenni, hogy a gazemberek nem számolnak puszta létezésük következményeivel. Gondosan, aprólékosan megtervezik a terrort.

Életekben, agyakban, hálószobákban kutakodnak, rettenetes apparátust mozgatnak, hogy senkinek ne legyen egyetlen önfeledt pillanata sem. És minden idejükben arra készülnek, hogy ha kitör a népharag, s megmozdul ellenük a lélek is, az utca is, akkor hamar és hatékonyan úrrá legyenek a helyzeten. Aztán egyetlen óra alatt lesz végük.

A kommunisták mindent megtanultak a terrorról, és minden bevált módszert ellestek a náciktól. Újításuk annyi volt, hogy minden nap minden órájában elmondták: „Mi vagyunk a jövő, mi jót akarunk, eszméink gyönyörűek, aki gyűlöl minket, vagy csak lelkesedni rest, az mind fasiszta gazember.” Ezt mondták – aztán nekiláttak felépíteni államukat, és azt gondolta biztosan az Isten, hogy ezek a népek itt, az Elbától keletre még nem szenvedtek eleget…

És azt is gondolta az Isten, ha majd segítenek magukon, akkor megsegítem őket…

És akkor egy nép úgy határozott, segít magán. Egy nép úgy határozott, visszaköveteli életét, őseit, hagyományait, hazáját, emberi nyelvét, visszaszerzi szavai értelmét, visszaperli régi, öreg, álmos délután­jait, papjait, tanítóit, hőseit, múltját, szerelmeit, gyermekei jövőjét, egykori villamosok csilingelését, a nagy sétákat a Hűvösvölgyben, a mozdulatot, ahogy az öreg parasztember keresztet vet a kenyérre, egy nép akarta megint kiátkozott íróit, akarta a polgári jó modort moszkovita gazemberek embertelensége helyett – egy nép életet akart kommunizmus helyett…

Így és ezért lett Forradalom.

És felborultak a buszok, kigyulladtak a teherautók, a fojtó füstökben pedig alaktalan, gyönyörű remények gomolyogtak.

Kinyílt a Szabadságvirág. Ami romokon terem. S körbeállják a népek, csöndben, elfogódottan, mert talán még soha nem láttak ilyen szépet…

Háború van Magyarországon.

A hajdani ukrajnai párttitkár, milliók mesterségesen előidézett éhhalálának végrehajtója, a kopasz kis gazember nem engedi el nyakunkat…

Háború van Magyarországon.

Többnyire gyerekek vívják a földkerekség legiszonyatosabb birodalma ellen. Gyerekek, akiknek még közeli élmény az iskolában hallott tanítás a tatárról, törökről, Habsburgról – sok-sok szabadságért vívott harcról, bús, konok, magyar nekibuzdulásról.

És feldübörögnek a tankok.

Hajnali ködben jönnek, a páncélszörnyek gyomrában arctalan szerencsétlenek, leigázásunkra idehajtott, megtört akaratú muzsikok, akiknek soha nem adatott meg a szabadság, még a „foglár háta mögötti szabadság sem”.

Jönnek a gyilkos eszme katonái.

És a magyar gyerekek pincékben töltik az éjszakát. Igazi fegyver van kezükben fakardok helyett, és szakmát adott kezükbe az élet: mind-mind hivatásos szabadságharcos. Talán még soha nem olvasták Kuckó király történetét – mégis, valami hátborzongató, magától értetődő természetességgel vetik magukat a tankok elé, kicsi, ki sem nyílt életüket, értelmüket magának követeli a legnagyobb szolgálat…

Háború van Magyarországon.

Pőre romok, hasukra fordult kockakövek, égett emberhús bűzét árasztó tankroncsok ordítják a legnagyobb némaságot: a magyarok… már megint… mint már annyiszor…

És a világ, ó, a világ reánk néz egy pillanatra, és meghatódik.

Szeret a világ meghatódni, ha halnak a magyarok. És imádkozik értünk. És ennyivel aztán le is tud mindent. Majd az ENSZ-ben lesz még néhány harcias felszólalás – és vége.

A pincékbe bújt magyar gyerekek élete, jövője, sorsa, karácsonya, öröme, mosolya, labdája, eljövendő első szerelme, összes nagy rácsodálkozása az életre és minden-minden könnye pedig majd felkerül a veszteséglistára. Keleten a helyzet változatlan.

A kicsi magyarok megint megpróbálták. De hát vannak világpolitikai összefüggések. Majd küldünk csokoládét csomagban. Hruscsovot pedig lassan megszeretjük… S különben is… Mit akarnak mindig ezek az örök rebellis magyarok? S még hogy minekünk legyen lelkiismeret-furdalásunk!

Háború van Magyarországon…

Csitt, csitt, Magyarország! Ne olyan hangosan! Türelem… Eljön majd a ti időtök… És ha jók lesztek, majd befogadunk benneteket. Csak ne legyetek már olyan rebellisek…

Hát, mi aztán alaposan megtanultuk a leckét. Alaposan megtanultunk jónak lenni.

Már olyan nagyon jók vagyunk, hogy azt sem tudjuk, milyen is az igazi szabadság…

„Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”.

Nos, valami ilyesmi. S a Haza nem ott van, ahol be lehet zabálni. Ahol pörög az üzlet. Ahol olcsó a munka. Ahol van mit adni-venni.

A Haza néha kérdez.

Néha a szemedbe néz.

Néha megkérdezi: akarod-e, vállalod-e őt…

A Haza semmi. Valamekkora földdarab. Csak hát tele van emlékkel. Hagyománnyal. Múlttal. Történelemmel. Példával és hősökkel.

És olykor összeáll a sokaság néppé, nemzetté valahogyan.

1956-ban voltunk utoljára igazi nemzet. Akkor voltunk hősök. Valamennyien: a harcolók, az itt maradók, az elmenők hősök mind – kivéve azokat, akik akkor ellenük, ellenünk fegyvert fogtak, idegen fegyvert hívtak. Az mind-mind gazember.

Nincs alku, nincs magyarázat. Nincsen felmentés. A zsarnokság zsarnokság marad, a hazugság hazugság marad. Akkor is, amikor szabadságnak és igazságnak álcázza önmagát. Nincsen alku, nincsen magyarázat. Nincsen felmentés.

Neked sem világ – s már megbocsáss –, neked sem, Istenem…

Áldd meg a magyart… Végre, valahogyan.
Bayer Zsolt

Ragadozó
Álláspont

Gyurcsány Ferenc hajdan volt és leköpött miniszterelnök hosszú hallgatás után megszólalt az MSZP választmányának ünnepi ülésén. Gyurcsány Ferenc nemrégiben azt írta blogjában, hogy most hallgatásba burkolózik, s csak akkor szólal meg, ha valami nagy horderejű ügy ezt megkívánja.

Ültünk bent a szerkesztőségben, nagyjából fél órával azelőtt, hogy az MTI kiadta volna első gyorshírét Gyurcsány Ferenc egykor volt és leköpött miniszterelnök szavairól, és hirtelen megvilágosodásom támadt. S meg is osztottam mindjárt kollégáimmal a jóslatot: Gyurcsány a szélsőségek elleni küzdelem fontosságáról fog beszélni. Arról beszélt.

Álljon itt az MTI gyorshírének idézete: „A követelőző, agresszív, ragadozó hatalom nem egyszerűen kopog, hanem dörömböl a hatalom ajtaján.” A stíluselemzésbe ezúttal ne menjünk bele, mindössze egy rövid megjegyzés: ha a követelőző, agresszív, ragadozó HATALOM dörömböl a HATALOM ajtaján, akkor ugyebár önmaga ajtaján dörömböl, s aki önmaga ajtaján dörömböl, az egyszersmind azonos is önmagával – ez pedig innentől kezdve már Freud mester dolga… De a lényeg nem ez. A lényeg, hogy megkezdődött a kampány, s abban a követelőző, agresszív, ragadozó Gyurcsány is megkapta feladatát. Mostantól azzal kampányol, hogy mindazt, amit megtettek, meg merészeltek tenni ezzel az országgal, az ellenzék nyakába próbálja majd varrni. Ezt csinálják, amióta léteznek, amióta vannak, egzisztálnak. De az kétségtelen tény, hogy Gyurcsányhoz fogható követelőző, agresszív ragadozót még nem láttunk.

Ő az alfája s az ómegája mindannak, ami rémisztő, undorító és elviselhetetlen egy hatalomban. Ő a harmadik magyar köztársaság egyetlen potenciális diktátora, mert összesűrűsödött benne mindaz a lelki defektus és aberráció, ami ehhez szükséges. S most előállt, és azt mondta, hogy „bűn és gyalázat, ha visszavesznek a szabadságból, az emberi méltóságból, a demokráciából és abból a közös álomból, amelyből épült a harmadik magyar köztársaság”.

Először is: nem volt ilyen közös álom. Tessék megnézni az Ellenzéki Kerekasztal jegyzőkönyveit. Ott volt egy ellenzék, amely álmodott erről a köztársaságról, s volt egy pártállam, amely foggal-körömmel védte saját hatalmának sáncait.

Másodszor: a nem létező közös álmot az a követelőző, agresszív ragadozó zúzta szét végérvényesen, aki de facto mindenre és bármire képes volt a hatalomért. Aki gátlástalanul és igazi ripacsként ellenfele arcába vágta, hogy „nem lesz vizitdíj, miniszterelnök úr, ön úriember, nem akarhat tisztátalan eszközökkel nyerni” – majd mikor nyert, első intézkedéseként bevezette a vizitdíjat. És azóta sem érti a beteg, nyomorult, diktátor lelkével és agyával, hogy a népszavazás nem a háromszáz forintról szólt, hanem erről. Arról, hogy bele lehet-e hazudni egészen gátlástalanul és pofátlanul az ország képébe. Hogy bele lehet-e vizelni a trambulinról is a medencébe…

Gyurcsány, a ragadozó nem érti, és nem is fogja megérteni soha. Miképpen mamelukjai, nyomorultjai és szerencsétlenjei sem fogják megérteni soha. Az egyik legbutább talpnyalója, bizonyos Gréczy Zsolt, a Népszavában arról értekezett a minap, hogy a szélsőségeseket a Fidesz és Orbán hizlalta fel és tette naggyá. Nem értik, hogy szélsőségeseket mindig csak a regnáló hatalom tud felhizlalni és naggyá tenni. Nem értik, hogy szellemi-lelki elődeik, a jakobinusok nem a gironde, hanem az ancien régime melléktermékei voltak. Nem értik, hogy puszta létük, s minden nap, amit még hatalomban töltenek, súlyos merénylet a köztársaság ellen. Ezt sem értik, miképpen Sólyom ünnepi beszédét sem értették a hazugságról. Csak gyalázzák, mert nincsenek fogalmaik róla. Hatalomtechnikai fogal­maik vannak, és meg tudnak gazdagodni. És az anyjukat is eladnák pénzért, hatalomért. Ragadozók. És most sarokba vannak szorítva. És ilyenkor a legveszélyesebbek.
Bayer Zsolt

Kétfejű, vak borjú

Mindenekelőtt álljon itt egy apró ízelítő a nép hangjából. Az Index hírportál politikai fórumán írja egyik honfitársunk:

„Veresné Évike akkora pofont adott saját oldalának, hogy csak úgy nyekken. Most szépen rávilágítottak fasisztázásuk ürességére, és arra, hogy a fasisztázást – vagyis a rémület mesterséges keltését – szimplán politikai haszonszerzés reményében használják, következetesen hazudozva, és egyúttal a fontos problémákat elhallgatva a társadalom elől. Ezzel pedig a kibeszélhetőség is ugrik, hiszen aki beszél róla, az fasiszta. Sakk-matt balosok! Most lelepleződtetek!”

Igen. Ez tökéletes – vagy majdnem az. Ám mivel az ügy – Az Ügy! – nem fog akkora karriert befutni a médiában, mint Molnár Oszkár ügye, most kivesézzük. Megvilágítjuk innét s onnét, elemezzük, megnézzük az eddigi hozzászólásokat és kommentárokat, hogy legalább itt, ezeken a hasábokon világos legyen, kikkel is állunk szemben. Megígérem, úgy fog kinyílni a bicska a zsebükben, hogy közben remekül fognak szórakozni. Tanulságos, vastag vásári komédia ez, igazi Commedia dell’arte az MSZP nevű társulat vándorszínészeinek előadásában. Pusztán csak az különbözteti meg a középkori piacterek fársángi mulatságaitól, hogy az MSZP társulatában nincsenek jó szereplők. Csak hamisak, gonoszok, csalók és hazugok – azok viszont mintha mind-mind Sztanyiszlavszkij mesterhez jártak volna: átélik, megélik, és őszintén, belülről hozzák a szerepet. Azonosulnak vele, s aztán úgy maradnak…

Nézzük tehát!

Történt még 2008 nyarán, hogy az MSZP esélyegyenlőségi, foglalkoztatási és civil ügyek munkacsoportja (kérem ne menjenek el egyszerűen a munkacsoport neve mellett!) kihelyezett ülést tartott Őszödön (Istenem, hát hol másutt!). S felszólalt az ülésen egyebek mellett Veresné dr. Szabó Éva, az expénzügyminiszter neje, aki egyben az MSZP vándortársulatának tagja, és a következőket mondta:

„Tudatlan és befolyásolható anyák a magasabb segélyek érdekében ördögi eszközök igénybevételére is képesek. Olyan gyógyszert is képesek beszedni, amelynek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra.”

Azt a betyár mindenit! Súlyos szavak ezek – éppen, mintha Molnár Oszkár polgármester mondta volna őket, éppen egy esztendővel Veresné dr. Szabó Éva után! Olyannyira súlyos szavak ezek, hogy az MSZP vásári komédiája azonnal színpadra állt. Első lépésként az árulkodó dokumentumot eltüntették az MSZP hivatalos honlapjáról, az Mszp.hu-ról. Az eltűnést firtató kérdésre azt válaszolták, hogy az mindössze „trehányság”, mert a Veresné szavait közreadó Balközép című lap más számai sincsenek fent a honlapon. Utóbb kiderült, ez is hazugság, s mivel érezték, hogy ez tarthatatlan, másnap csöndesen visszacsempészték a Balközép júniusi számát az oldalra.

Eddig tehát : Tisztesség: MSZP 1:0

Betyárbecsület : MSZP 1:0

És ez még mindig a legeleje!

Az ügy folytatásaképpen Veresné dr. Szabó Éva határozottan cáfolta, hogy ezek az ő kijelentései lettek volna. Majd Nyakó István, az MSZP szóvivője úgy nyilatkozott, hogy „az a fő különbség Molnár Oszkár (Fidesz) és Szabó Éva (MSZP) szavai között, hogy míg az előbbinél a megbélyegzés, utóbbinál az aggodalom és a segítő szándék dominált”.

Tehát az MSZP–magyar szótárt használva és lefordítva: Veresné dr. Szabó Éva soha nem is mondta azt, amiben az aggodalom és a segítő szándék dominált! S mivel az események túl gyorsan pörögtek, s nem volt idő odaszólni Budai Bernadettnek, mi is a hivatalos vonal, ezért ő tovább bonyolította Veresné dr. Szabó Éva soha el sem hangzott szavait, amelyekben az aggodalom és a segítő szándék dominált. Ugyanis Budai Bernadett, immáron szintén az MSZP vándortársulatának szóvivőjeként a következőket nyilatkozta:

„(…) mindegy, hogy fideszes vagy szocialista politikus mond ilyet, a valóságtartalmat kell vizsgálni. Ezt a kijelentést akár Molnár Oszkár teszi, akár bárki más, egyvalamitől függ, hogy igaz-e a kijelentés, vagy nem igaz a kijelentés. Ha igaz a kijelentés, akkor teljesen mindegy, hogy azt ki tette, akár egy fideszes önkormányzati képviselő, akár egy szocialista politikus, országgyűlési képviselő, akkor itt fel kell lépni ellene, ki kell vizsgálni, vagy bármit lehet az adott esetben. Ha pedig nem, akkor azt gondolom, ez egy nagyon súlyos riogatás, és én feltételezem, hogy akik így léptek föl – már hogy ilyen megszólalást tettek –, azok tudják, vannak bizonyítékaik, hogy ezt miért tették. Szerintem ezen áll vagy bukik. Nem azt kell nézni, hogy valaki milyen kijelentést tett, hanem a mögöttes tartalmat, ez esetben igaz-e a történet vagy nem igaz.”

Hosszabban idéztük Budai Bernadettet, és megérte! Ha eltekintünk az élőbeszéd pongyolaságaitól, s attól a ténytől, hogy szegény Budai Bernadettnek ráadásul vakon, önmagára hagyatkozva, a Párt hivatalos álláspontját nem ismerve, mintegy improvizatíve kellett hirtelen összevissza hazudoznia, akkor is feltűnik a jóságosan megengedő, simulékony, szinte baráti hangvétel. Mert ím, miközben Veresné nem is mondta, amit mondott, s Nyakó szerint amit nem mondott, abban az aggodalom és a segítő szándék dominált, Budai már egyenesen a dolog igazságtartalmát tartja a legfőbb tényezőnek, nem azt, hogy ki mondta. Ezen a megengedő, baráti hangnemen és empátián némi foltot ejt az a tény, hogy Molnár Oszkár esetében némiképp más volt a hangnem. Molnár Oszkár náci volt, rasszista volt, kirekesztő volt. Molnár Oszkárnál nem volt felfedezhető a segítő szándék és az aggodalom. Sőt! Elevenítsük fel egy pillanatra, mit is mondott Gyurcsány Ferenc, akinek karjaiba szokott ájulni Budai Bernadett, s aki féléves hallgatását megtörve éppen a múlt héten dudált bele nagyot az éterbe… Ezt mondta:

„Évek óta azon dolgoznak, hogy elvegyék a baloldal hitét, hát rázzátok meg magatokat, és csináljatok valamit – mondta Gyurcsány. – Hát olyan országot szeretnétek, ahol parlamenti képviselő arról beszél, hogy asszonyok a hasukban verik nyomorékká gyerekeiket a nagyobb segélyért, és akik ilyeneket mondanak, azok cinkosan mosolyognak a parlamentben, hogy ilyeneket mondani alapvetően rendben van.”

Hát semmi igazságtartalom, semmi vizsgáljuk meg? Semmi aggodalom és jó szándék? Ejnye, miniszterelnök úr! Nagyon hasonlít ez arra, amikor kegyed kitalálta, miképpen kell ügyet csinálni Kövér „köteles beszédéből”… Tudja! „Szili majd oldalra fordított fejjel, sírós hangon szörnyülködik”… Ismerős, miniszterelnök úr?

Igazság : MSZP 1:0

Becsület : MSZP 1:0

Ízlés : MSZP 1:0

S nézzük tovább, immár tágabban!

Mindezek után a már idézett hírportál, az Index fórumán, az ott rendszeresen jelen lévő balos és liberális hozzászólók, közülük is az egyik leghülyébb, bizonyos Pixy elkezdett azzal próbálkozni, hogy micsoda gyalázatos dolog a Fidesz részéről elővenni egy több mint egyéves, ismeretlen újság cikkét, és azzal visszavágni az MSZP „molnároszkározása” miatt.

Nos, ez a vonal is megér néhány mondatot. Mert ugye: Molnár Oszkár ominózus mondatai az idén nyáron hangoztak el az edelényi tévében. A botrányt pedig szeptemberre időzítették. Vagyis az MSZP is várt néhány hónapot. S az edelényi tévét sem lehet jó szívvel odatenni a CNN mellé, ugye… Ehhez képest Veresné dr. Szabó Éva el sem hangzott, ám aggodalomtól és jó szándéktól vezérelt mondatai, melyekben ráadásul kizárólag az igazságtartalom számít, a Balközép című újságban láttak napvilágot tavaly nyáron. Nézzük csak, mi is ez a Balközép. Hát az bizony a Magyar Szocialista Párt és az országgyűlési képviselőcsoport lapja. Impresszuma szerint:

„Felelős kiadó Gyurcsány Ferenc pártelnök és Lendvai Ildikó frakcióvezető. Főszerkesztő: Marton Levente. MSZP sajtóiroda: 1012 Budapest, Vérmező út 4. Sajtófőnök: Rónai Judit”.

Hát így. S bevalljuk, lebuktunk. Mi tényleg nem olvassuk a Balközepet, így aztán nem is vártunk a „visszavágással”. Egyszerűen most küldték el nekünk ezt a lapszámot. Ennél azonban érdekesebb kérdés, hogy vajon az MSZP-frakció sem olvassa? A felelős kiadók és a főszerkesztő sem olvassa? Ezt azért kell tudjuk, mert nem akarjuk elhinni, hogy egyetlenegy ember sem akadt az MSZP vándortársulatában, aki a Molnár Oszkár elleni hajtóvadászat idején szólt volna, hogy de hát ugyanezt mondta a Veresné is! Vagy azok a frakciótagok, akik végighallgatták Veresné előadását Őszödön… Ők miért nem szóltak, hogy meg kéne vizsgálni a dolog igazságtartalmát.

Hogy miért nem? Erre is válaszol a nép! Az Index fórumán a Bikeh Hozho álnevű honfitársunk zseniális műben foglalja össze a lényeget, imigyen:

„A Balközép az MSZP és a párt országgyűlési csoportjának lapja. Idén lépett a XVI. évfolyamba! Lehet, hogy Veres Jánosné ogy képviselőként más bolygón él, ezért nem ismeri? Biztos rengetegen olvassák a Balközepet. Mer’ azért az érdekes, hogy a leghevesebb molnároszkározások közepette senkinek nem jutott eszébe, hogy héló, ilyenről már beszélt Veresné is. Mindenesetre aki olvasta és »elfelejtette«, az egy sunnyogó fasz, ezt bátran kijelenthetjük.”

Tökéletes… Tényleg kijelenthetjük. S nem kell ám félni a nép hangjától, elvtársak! Éppen ezért álljon itt ugyanezen szerző lényeglátó alapkérdése is, befejezésképpen: „Azon gondolkodom, hogy Nyakó Istvánnak lehet szarabb lenni, vagy végtagok nélkül született, kétfejű, vak borjúnak.”

Nehéz kérdés. És ráadásul esetünkben Nyakó István behelyettesíthető bárkivel az MSZP vándortársulatának tagjai közül.
Bayer Zsolt

Szánalom
Álláspont

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”

Ezeket a sorokat Radnóti Miklós írta a Bori noteszbe, nem sokkal azelőtt, hogy nyilas állatok meggyilkolták.

„Ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére: Budapest, VII. Horánszky u. 1. I.”

Ezt pedig a Bori notesz első oldalára írta a költő.
Ez a két idézet pedig nagyjából mindent elmond a különbségről, a szakadékról, ami Radnóti és Kertész Imre között tátong.

Nagyon kérek most mindenkit, kérem mindannyiunkat, hogy ne a könnyebb utat válasszuk. Mert sokkal könnyebb, megnyugtatóbb s egyszersmind csábítóbb is lenne a gyalázkodás. Nekiesni Kertésznek legutóbbi nyilatkozata miatt. S ha nekiesnénk, mindjárt el is végeznénk azt a munkát, amely ilyen esetekben szükséges a lelki egészség védelmében.

De van egy nehezebb út, ami azonban hasznosabb, és hosszabb távon segít.

Kertész Imrét szánnunk kell.
Ugyanis Kertész Imre az élet mellett él.
S az az élet, amit ő él, nem is élet igazán.
Az élet, ezer esztendők óta: valahová tartozás.
A görög katona, aki elfutott Marathontól Athénig a győzelem hírével, tartozott valahová. Miképpen Antigoné is – az örök, isteni törvényekhez. S Leonidasz. S Tomori Pál, II. Lajos, vagy éppen a tüzes trónusra ültetett, büdös parasztnak titulált Dózsa, a lófő székely. Vagy éppen Lúdas Matyink, a háromszor visszaverő, örök magyar néplélek. Istenem, mennyire más ez a néplélek, mint a Kolhaas Mihályé, aki végigjárja az igazságszolgáltatás összes grádicsát, hiszen ő a Nyugat szülötte, s van fogalma jogról s igazságról. Matyinak nincsen – mert ahonnét ő jön, ott nincsen jog...

S ha Szent Johannának Kertész Imre-lelke lett volna, soha nem lép fel a máglyára. Igaz, szent se lett volna belőle, soha. S Robin of Locksley sem lett volna Robin Hood soha. De hivatalos engedéllyel vadászgatott volna Vad Vid erdejében...

Nem lett volna ’56 sem... Hiszen kicsoda állt volna a tankok elébe, ugyan...

Aztán meg, aki még nem hallott kalotaszegi legényest őszi alkonyon, valahol messze, Erdély szívében, az megint csak kiérdemli szánalmunkat. Ha pedig hallott, s nem szerette – hát akkor meg végképp.

Éppen ettől, ezektől a szánnivaló hiányoktól nem jók azok a művek. Hiába a Nobel-díj – az sem segít. S persze, Kertésznek igaza is van: a világ ilyen, s ő ennek a világnak szülötte. Meg annak a korszellemnek persze, mely egyedivé, kivételessé, soha azelőtt meg nem történtté és megismételhetetlenné stilizált egy szenvedéstörténetet, s azóta abból próbál élni.

Akiknek pedig a szenvedésük az egyetlen fogódzójuk az életben, azok bizony tényleg gyökértelenek.
S az élet mellett élnek.

Kár. Pedig az élet mégiscsak gyönyörű.
Éppen minden szörnyűsége, ocsmánysága, elviselhetetlensége ellenére az. Hiszen szörnyűségeit, ocsmányságait mi követjük el, mi, emberek. S ha gyökértelenné is válunk, akkor elveszítjük képességünket meglátni az isteni szándékot. Holott itt van az, körülöttünk...

„Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”

Így, valahogyan. Ám aki csak bűnt, kirekesztést, antiszemitizmust lát, abban belül lakik az ördög. A rém. Az gyökértelen. És szánnivalóan menthetetlen. Arról nem beszélve, hogy végtelenül unalmas is, sajnos...
Bayer Zsolt

Igazság
Álláspont

Igen, ha már én írtam az olaszliszkai borzalom kapcsán a legnagyobb botrányt kiváltó cikket –minden sorát fenntartom, és büszke vagyok rá! –, akkor talán helyes, ha le is zárom a sort.

Amit nem lehet lezárni.

Mert Szögi Lajost nem lehet feltámasztani. S a lányai soha, sajnos, soha nem fogják tudni elfelejteni azt, ami azon a napon az apjukkal történt.

Talán – s remélem, hogy így van –, Szögi tanár úr leányai miatt is súlyosbodott az ítélet.

Mert a lényeg most mégiscsak ez: az immár jogerős ítélet súlyosabb, mint amit első fokon kiszabtak. Három életfogytiglani ítélet született, s két vádlott esetében a 15 év fegyházat 17 évre módosították.

S ez így helyes.

Mindez némiképp visszaadja a jogállamba, a rendbe vetett hitünket.

Visszaadja, még akkor is, ha még mindig nem tudjuk, s talán már nem is fogjuk megtudni sohasem, hogy minden lincselő börtönbe került-e…

Valószínűleg nem.

S ez aggályos.

Nem értek a joghoz, de biztos vagyok abban, hogy aki azon a rettenetes napon ott volt, annak börtönben a helye. Azoknak is, akik „csak” álltak, ordítottak, biztatták a többit – vagy éppen nem csináltak semmit.

Aki azon a rettenetes napon ott volt, az mind pszichikai bűnsegéd.

Puszta jelenlétével, ellen nem szegülésével, nem segítésével elkövette a legocsmányabb bűnt: gyermekei szeme láttára agyonvert egy védtelen és ártatlan embert. Lincseltek – gyáván, falkában, kegyetlenül, nem emberként.

Lincselt ott mindenki. Az is, aki ütött és rúgott, s az is, aki csak nézte.

Nem értek a joghoz, de biztos vagyok benne, hogy az összeset el kellene ítélni. Az egész olaszliszkai cigánysort…

De legalább azokat elítélték most, akikre rábizonyították a bűnt.

Vagy azokat, akik elvállalták.

Hiszen még abban sem lehetünk biztosak, hogy a valójában ütő, rúgó lincselők mind börtönben vannak. Hiszen él a cigány társadalomban valamiféle törvény, amely szerint egyesek elviszik a balhét mások helyett. Rettenetes törvény – de legalább törvény. S ha máshonnan nem, hát onnan tudjuk ezt, hogy maguk a vádlottak mondták el sokszor.

És senki ne gondolja, hogy ez egyfajta betyárbecsület, mert nem az. Ez nem olyan, mint a Spartacus című filmben, amikor a római centurio megkérdezi az elfogott és levert rabszolgáktól, hogy „Melyikőtök Spartacus?”. Ott az összes rabszolga talpra ugrik, és azt kiabálja egy emberként, hogy „Én vagyok Spartacus!”.

Olaszliszkán nem voltak Spartacusok, de még csak rabszolgák sem. Pusztán vérszomjas, kegyetlen gyilkosok. Az pedig más lapra tartozik, hogy a nyomorultak állati sorban tengődését egyesek felmentésként, magyarázatként próbálták beállítani és láttatni.

Nincsen az az állati sors és nyomorúság, ami magyarázhatná mindazt, ami Olaszliszkán történt. Ami Veszprémben történt. Ami naponta történik szerte az országban.

Ez a súlyos ítélet talán megálljt parancsol egyeseknek. Talán sikerült kitörni abból az ördögi körből, amely kizárólag a jogokat ismeri el, és nemhogy kötelességekről, de még az emberi létezés minimumáról sem hajlandó tudomást venni, ha valamely kisebbségről, esetünkben a cigányságról van szó.

S ez az ítélet a cigányság számára is fontos.

Mert ezen jogerős ítélet után nem kell szégyenkeznie egyetlen tisztességes cigányembernek sem a társai, no meg a „liberális” jogvédők elmebetegségei miatt.

A jog előtt mindenki egyenlő – ez az üzenet. S hogy lincselésre, vadállati ösztönök kiélésére nincsen magyarázat.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy az olaszliszkai gyilkosok után majd azok a rendőrök is elnyerjék méltó büntetésüket, akik 2006. október 23-án majdhogynem lincseltek Budapest utcáin.

A szadista V. László őrnagy rohamosztaga és maga V. László nem úszhatja meg súlyos büntetés nélkül.

Nem is fogja.

V. Lászlónak ott a helye a lincselők között.
Bayer Zsolt

Kecskemét
Álláspont

Senki nem tud semmit.
Senki által sem felügyelt, senki által nem figyelt, ellenőrzött, működtetett minisztérium volt a sportminisztérium.

Nincsen az a titkos NASA-laboratórium, amely hasonlatos lehetne hozzá.

Onnan csak kinőttek a nagyok, a hatalmasok. Onnét jött maga Gyurcsány, maga Szilvásy, s az új arc, Mesterházy.
Onnan jött majd az összes új undok.
Az egykor volt sportminisztériumban csak Kafka tudott volna eligazodni.

Ő értett a képtelenségekhez. Jozef K. is, Gregor Samsa is kényelmes otthonra lelt volna ottan.
De ott sajnos az új undokak leltek kényelmes otthonra.
S onnan ment ki a pénz is, persze. Onnan is. S úgy tudott kimenni, hogy nem látta senki. Senki sem adott rá engedélyt, senki sem felügyelte, ellenőrizte, senki sem kérdezett semmit sem.

Úgy tűnik most, immáron az összes egykori tisztségviselő vallomását ismerve, hogy Zuschlag János éjszakánként egyedül járt be a sportminisztériumba. A portást (aki nyilván nem tud semmit) egy kábítólövedékkel elkábította, majd felment a nagy, központi széfhez, amelyhez saját kulcsa volt, s onnét kisebb-nagyobb összegeket kivéve távozott. Másnap reggel bement, köszönt a még mindig kótyagos portásnak, frissen, energikusan köszöngetett jobbra és balra, majd az előző éjjel kivett kisebb-nagyobb összegekhez utólagosan elismervényeket, engedélyeket, igazolásokat készített, melyeket aláíratott a gyanútlan tisztségviselőkkel. Miniszterrel, államtitkárral, helyettes államtitkárral, taki nénivel. A rendszer nagyszerűen, pompásan és hibátlanul működött, egészen addig, amíg Zuschlag egy végzetes napon rosszízű viccet engedett meg magának a zsidó áldozatok rovására.
Utána hamar összedőlt minden.

S Zuschlag azóta előzetesben üldögél.
Gyurcsány meg nem tud semmiről. Szilvásy, a „féreg”, ahogy Zuschlag maga nevezi, szintén nem tud semmiről. Illetve csak annyiról, hogy az ügyészség a hibás. Ocsovai, egykori helyettes államtitkár állítja, hogy Mesterházy adott instrukciókat a pénzek elosztására vonatkozóan. Mesterházy egykori államtitkár állítja, hogy nem adott instrukciókat, sőt, meg sem keresték ilyen ügyekben. Ellenben Ocsovai…
Tényleg összedőlt minden.

Kecskeméten ott adja egymásnak a kilincset az egész bűnbanda, és összevissza hazudozik, és keni egymásra a mocskot.

Zuschlag meg, a képek tanulsága szerint már csak röhög az egészen. S végül is, lássuk be, ebben az egész történetben ő a legbecsületesebb, legőszintébb, legártatlanabb figura immár. Azzá nőtte ki magát a többi mellett. S mindent tud, de ő az egyetlen, akiben maradt annyi betyárbecsület, hogy hallgat. Vagy mondtak neki valamit, amiért érdemesebb hallgatnia, és egyedül elvinnie a balhét.
Aki viszont tényleg megérdemli feltétlen bizalmunkat és támogatásunkat, az a kecskeméti bíróság, ügyészség – a kecskeméti igazságszolgáltatás. Ha ők nem lennének, talán Zuschlag-ügy sem lenne.

De vannak, szerencsére. És teszik a dolgukat. Az MSZP börtönválogatottja pedig megkezdi az alapozó edzéseket, s a jövő idényben már akár szép sikereket is elérhet a házi bajnokságban.

Különösen, ha hamarosan csatlakozik hozzájuk balhátvédnek Kolompár Orbán, cigánypénzügyi szakértő.
Aki immáron szintén bíróság előtt áll, és próbálja megmagyarázni, hová lettek a milliók.
S hol áll bíróság előtt Kolompár?
Naná, hogy Kecskeméten!

Jó hely az, no, és mindig is az volt. Már akkor, amikor kiállította nyalka verbunkját.