2009. november 06.

Draskovics és a csalánleves
Álláspont



Képzelje el a kedves olvasó, hogy reggel bekapcsolja a televíziót, és ott egy beszélő farkas éppen a vegetáriánus életmód előnyeit taglalja. Azt mondja például a lompos, hogy kacsahús ide, csirkehús oda, ő bizony marad a csalánlevesnél, merthogy az roppant egészséges.

Mindez azért jutott eszembe, mert tegnap Draskovics Tibort láttam a televízióban. Éppen arról beszélt az igazságügyi és rendészeti miniszter, hogy a korrupció elleni harcban ők kegyetlenül elszántak, és hogy szebbé formálnák közös jövőnket, ha a fránya Fidesz nem gáncsolná fantasztikus kezdeményezéseiket. Egyébként a közbeszerzések körül nyilván ordas szándékkal ott settenkedik az ellenzék, akad nekik takargatnivalójuk, sugallta Draskovics miniszter, miközben közismert inkvizítori fejtartásával örvendeztette meg az ország népét.

De nem Draskovics feje itt a fő baj. Hanem az, hogy elhangzott, valósággal kipottyant ott a stúdióban a tisztesség szó, amely a miniszteri ajkak közül éppen úgy hangzik, mint a csalánleves felemlegetése a beszélő farkastól.

Elképesztően aljas húzás a szocialistáktól fél évvel a bukásuk előtt a korrupcióellenes hivatal felállításának ötlete. Hiszen ők, mindannyian, az utolsó emberig kisebb-nagyobb Weiszenbergerek, vagyis sunyi, makkos cipős pénzelosztók, akik a tisztességről ne papoljanak, hanem lapítva és szűkölve meneküljenek a kertek alatt, ha kedves a személyi szabadságuk. Igen, Draskovics miniszter is makkos cipős pénzelosztó, csak ő minden reggel fényesre pucoltatja a lábbelijét saját bejárat Weiszenbergereivel, így önnön Weiszenbergersége nem tűnik fel annyira.

Túlzás volna mindez? Gondoljunk csak Lendvai Ildikóra, a szocialista béketábor egy másik ordas-lomposára. Azt mondja a napokban Lendvai, idézem: „Nem kérünk hatalmat ott, ahol nincs garancia a közpénzek tiszta kezelésére.” Aha. Még emlékszünk egy bizonyos Csonka Gáborra, Lendvai Ildikó kampányfőnökére, akit két éve jogerősen elítéltek hivatali befolyással üzérkedés bűntette és befolyással üzérkedés bűntette miatt. A megbízható Csonka elvtárs ötmillió forint kenőpénzt vett át, ezért három évre ítélték, de addig-addig mesterkedett, míg végül másfél évet töltött a rács mögött. Már az is elképesztő, hogy egyszerűen nem akart bevonulni a börtönbe: a rendőrségnek csak hetedszerre sikerült előállítania a tolvaj Csonkát, a tisztaságra áhítozó Lendvai Ildikó kampányfőnökét.

Tételezzük fel, hogy ledarálják a szívemet, az agyamat sósavval öntik le, és belépek az MSZP-be. Megkapom a tagkönyvet, a felső zsebemben hordom, és miután lakóhely szerint lelkesen nyalok az ügyeletes weiszenbergernek vagy zuschlagnak, hamarosan közpénzek közelébe kerülök. Hát a bolondnak is megéri, én bizony lopnék, mint a güzü, mondom, ha szocialista lennék. Ha lebukom, az sem baj, legfeljebb másfél évre börtönbe zárnak. De utána enyém az egész világ: maradt azért az elsíbolt pénzből itt-ott, számíthatok tágabb családomra, az ordas-lompos elvtársakra is. Vidáman eléldegélek én priuszosan is Magyarországon. A nagy titok ebben rejlik: mindig is tökhülye voltam, az iskolában feleseltem, mindenki utált, dolgozni soha nem akartam, makkos cipőben alszom, de miután az MSZP tagja vagyok, örökké élek, mert a győztesek jelét írták a homlokomra.

No, ezeknek a középkategóriás gengsztereknek áll a világ ebben az országban már nyolc éve. És ne jöjjön azzal senki, hogy a Fidesz ugyanilyen, mert ami itt folyik, arra alighanem európai léptékben sem volt még példa. Az MSZP egyszeri és megismételhetetlen a lopásban. Ehhez tényleg jól ért.

---