2009. október 31., szombat


PINDROCH TAMÁS: A SLÁGER RÁDIÓ ÉS A 4-ES METRÓ



Nem tudom, hogy belegondoltak-e az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tagjai abba, hogy a rádiófrekvenciákról szóló döntésükkel a 4-es metró építkezésén segíthetnek.

A Sláger Rádió vesztett, így elvileg november 19-től két „sztárműsorvezetőjük” Bochkor Gábor és Boros Lajos eltűnhet a süllyesztőben. De van remény: ha már arrafelé tartanak, rögtön beállhatnának metrómunkásnak, a róluk elnevezett fúrópajzsok mellé. Két munkáskézzel több lenne, gyorsabban épülhetne a vonal és 2013-ig biztos állásuk lehet.

Ezért is érthetetlen Heal Edina, a Sláger Rádió vezérigazgatójának közleménye, azaz halotti beszéde, gyászjelentése, amelyben szinte országrontással vádolja az ORTT-t a döntés miatt. Nem irigylem és megértem a keserűségét, hiszen új munka után kell néznie és lehet a metróberuházásnál rá már nem számíthatnak: csak két fúrópajzs van, az pedig már ugyebár foglalt.

De mi ne keseregjünk a Sláger és a Danubius Rádió eltűnése miatt.

Nézzük meg, miért is születhetett ilyen döntés.

Tisztázni kell, hogy a kereskedelmi rádiók által használt frekvenciák senkinek sem a hitbizományai, ugyanis azok nem a kereskedelmi rádiók tulajdonai. A frekvencia tehát állandó fizikai közeg, azaz pontosabban hullám. Ezt fogják a rádiókészülékek. A kereskedelmi rádiók üzemeltetői csak arra szerződnek, hogy az állami tulajdonú frekvencián szolgáltatást, tehát rádióadást nyújtsanak. Az állam pályázatot ír ki arra, hogy hét évig kinek a műsorát sugározhatja a vállalkozó. Magyarul tehát válogat a pályázatok között, megversenyezteti az indulókat. Ez a piacgazdaság alapja.

Mivel a frekvencia az állam tulajdona, ebből az következik, hogy az állam illetékes szerve, ebben az esetben az ORTT dönt a pályáztatásról. A Sláger Rádió és a Danubius Rádió vesztett, két másik jelentkezőt bíztak meg a műsorkészítéssel.

Hagyjuk azt a sírás-rívást is, hogy így a politika, meg úgy a politika, ez a döntés is átpolitizált stb, stb...

Bizony csak politikai döntés születhetett az ORTT-ben. Nem kell ezen meglepődni, hiszen a parlamenti pártok delegáltjai szavaznak itt is. Azért, mert a törvényhozásba sem kéményseprők, bányászok, tanárok ülnek, hanem a politikai pártok képviselői, azaz a politikusok. Ez a szakmájuk, versenyeznek egymással a szavazatok megszerzéséért, hogy ki tudja jobban vezetni az országot. Miután megválasztjuk őket, - jó esetben - ők képviselik a mi érdekeinket. Ezt nevezik képviseleti demokráciának.

A „fejlett”, „irigyelt” Nyugaton is így dívik ez. Az, hogy nem a Sláger és a Danubius nyert, senkit nem érdekel sehol, persze csak a mögöttük álló vállalkozói kört.

Szó sincs tehát arról, amiről Hael Edina értekezik a már említett közleményében. ... „súlyos kárt szenvedett a magyar demokrácia és sajtószabadság. A döntés súlyosan árt az ország nemzetközi megítélésének, egy olyan helyzetben, amikor Magyarországnak a rendszerváltás óta a legnagyobb szüksége lenne a külvilág rokonszenvére, a politikai befolyástól és a korrupciótól mentes befektetői környezetre”. Mert ugye, a Sláger 12 éves tevékenysége alatt ez mind megvolt nekünk, főleg az utóbbi hét évben. Köszönjük Néked Sláger!

Megmarad nekünk mementóként a Boros-Bochkor fúrópajzs, és a metróépítkezés. Az is egy nagyon szép szakma.

---

2009. november 01., vasárnap

Slágerkupecek


Még most is, három nappal a jogállamiságot és a sajtószabadságot lábbal tipró döntés után, könnyeimmel küszködök: mi lesz veled, Lali király és Bocsi, no meg hogyan élhet tovább ilyen skandalum után kerek e földön az emberiség. Fura érzés volt egy pillanatig, már majdnem így is gondoltam, amikor autóvezetés közben elmélyedtem a 100.8-as frekvenciát hallgatva. Szánalmas módon siratták önmagukat a hallgatósággal. Azzal a hallgatósággal, amelyből egyesek pityeregve isteneknek szólították tegnap reggel a Bumeráng két műsorvezetőjét. Igen, a legócskább bulvárvilág „sztárjait”, a ripacs Bochkor Gábort és a KISZ-táborok egykori polbeat agitátorát, a Ki a zsidó, mi a zsidó? című könyv társszerzőjét, Boros Lajost, aki természetesen nem a főrabbi kaftánjából, hanem a magyar Szent Koronából űz évek óta gúnyt, mikor fejére húzva annak másolatát, Lali királynak nevezi magát. Az erőltetett poénokon való erőltetett nevetés mesterei – viccesen a kínaiak kiirtásáról és a városi biciklisták elgázosításáról, valamint lenyakazásáról is értekeztek – vélhetően nem maradnak stúdió nélkül a jövőben sem, nem kényszerülnek átképezni magukat fúrópajzskezelő szakmunkásnak, pedig a parlamenti választáson remélhetőleg kevésbé aktív polgártársaink egy szavazás keretében róluk nevezték el a körülbelül 2099-ben átadandó 4-es metró alagútfúró masináját.

De nézzük, mi olyan megrendítő a nemcsak személyi állományuk, hanem zenei kínálatuk alapján is belterjes Sláger Rádió és Danubius Rádió frekvenciáját érintő ORTT-döntésben, amiért Vásárhelyi Mária médiaszociológus (ilyen foglalkozás is létezik) és a balliberális médiaelit annyira kiborult, mint a médiaháború idején. Nem azért őrjöngenek, mert a még Majtényi László vezette ORTT kormánypárti többsége pályázat nélkül akarta – a Sláger és a Danubius lobbizásának eredményeképpen – meghosszabbítani a két szerződést, hanem azért, mert az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően végre törvényesen és a demokratikus játékszabályokat figyelembe véve járt el a testület, nem úgy, mint évekkel ezelőtt a két gagyitévé, az RTL Klub és a Tv2 ügyében. Politikai döntés született – értetlenkednek. Igen, politikai döntést hoztak az ORTT–ben helyet foglaló pártpolitikai delegáltak. Ha a „Láger Rádiónak” gúnyolt Sláger és a Danubius konzorciumai nyertek volna újra, az is politikai döntés lett volna, de ha Bunyós Pityu és a komlói bányászok rezesbandájának nótáit zászlajára tűző médiavállalkozás került volna ki győztesen, az is.

A sirámoknak, aláírásgyűjtéseknek és szimpátiakoncerteknek van valami diszkrét bája. A most tiltakozók közül ki emelt szót annak idején, például a Horn-kormány hatalomra kerülése után kirúgott MTV-sekért, rádiósokért, vagy az Új Magyarország és a Pannon Rádió megszűnése miatt utcára került kollégákért? És ki emel szót a General Electric által elbocsátandó 2700 lámpagyári munkásért? Ami azért kicsit fontosabb kérdés.

---

2009. november 1.

Halk megjegyzés a frekvenciadöntésről

Miközben álságos-kényszeredett nyavalygás fogadta a Danubius és a Sláger rádiók frekvenciájáról szóló döntést, meghökkentő csendben múlnak el napok anélkül, hogy a legfontosabb aspektusról szót ejtett volna bárki is. Most pótoljuk a hiányt: megvonjuk a két búcsúzó adó mérlegét.


Mielőtt azon keseregnénk, hogy mi lesz, kissé foglalkozzunk azzal, hogy mi volt. A jövőn való búslakodás amúgy is a szoclib média privilégiuma lett az EP-választás óta.



Tehát készítsünk mérleget arról, hogy mi valósult meg és milyen áron az elmúlt években.



A Danubius esetében a név és a frekvencia is „privatizáltatott”. A Danubius magyar érték volt – elment.



A Sláger eleve külföldi, mindenestül.



A két adó nyereséges volt, és talicskával vitte ki a hasznot az országból. Ez magában nem volna baj, a baj az, amit itt hagy.



Amit ez a két adó ránk hagy: szemét. Nagy halom szellemi fekália. Ez a két csatorna sok millió óra sugárzott anyagban nem tudott semmi értelmeset sem alkotni.



Aki az elmúlt években Magyarországon szellemi értékre vágyott, az ezt a két műsorszolgáltatót messze elkerülte.



Ez a két műsorszolgáltató el nem évülő felelősséget visel azért, hogy hazánkban a magyar kultúra visszaszorult. A könnyűzenei kultúra is!



És ne jöjjön senki sem azzal, hogy ezek „kereskedelmi” adók, tehát „nyereségesnek kell lenniük”, meg hogy „erre van igény”. A szemét szemét. Ha olyan a jogrend, hogy a gaz burjánzását támogatja, akkor a jogrend is szemét.



Megértjük, ha az ORTT elnöke, egyet nem értése jeléül, lemond az új frekvenciapályázat eredménye miatt. Viszont az új pályázat esetleges korruptsága nem annullálja a régi csatornák bűneit.



Csak örülhetünk, hogy ez a két lélekmérgező csatorna megszűnik. Nagy kár, hogy nincs garancia rá, hogy utódjaik jobbak lesznek. De ezen majd akkor fogunk keseregni.

---