2009.11.05


Eltemették Modor Ádámot
Tragikusan fiatalon halt meg a Magyar Nemzet munkatársa

Október 15-én, életének 51. évében, hosszú szenvedés után hunyt el Modor Ádám történész, szamizdatszerkesztő, könyvkiadó, aki 2001 és 2003 között számos állambiztonsági témájú tanulmányt publikált a Magyar Nemzetben. Búcsúztatása ma délután volt a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójában.



Modor Ádám (1958 - 2009)

1986 áprilisában Pákozdi Ferenc lakásán, az ottani szamizdatnyomdában találkoztam egy nyílt tekintetű fiatalemberrel. Mindketten azonos céllal érkeztünk oda: árut vettünk át. A fiatalembert, Modor Ádámot a konspiratív helyzet akadályozta abban, hogy személyes kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Napok múlva Solt Ottília lakásán terjesztették a Márton Áronról Rómában megjelent tanulmányt, amiből Pákozdi Feri sokszorosított ezer példányt.

Modor Ádámot nem az "élet sodorta" a diktatúrával szembe, hanem értékválasztása határozta meg helyzetét. 1981 őszén az ELTE bölcsészkarának diákparlamentje felhatalmazásával részt vett egy békefelvonulás szervezésében a nyugati és a szovjet rakétatelepítések ellen, amivel a pártállam egyik tabuját sértették. A felvonulás "elmaradt", de ez a megmozdulás, ami az államvizsga előtt álló Modor Ádám személyes egzisztenciáját is veszélyeztette, a majdani Dialógus békecsoport egyik előzményének is tekinthető. 1983-ban, Amszterdamban Bibó István, Kovács Imre és a Beszélő kiadványainak előállításában vett részt. 1986 és 1955 között a Katalizátor Iroda vezetője volt. A rendszerváltásig történészként nem dolgozhatott. A rákosrendezői MÁV-állomáson lámpakezelőként tartotta el családját.


Tudta, hogy aki az igaz és a hamis szétválasztásán dolgozik, nem maradhat ilyen helyzetben inkognitóban. Nem volt olyan ballépése azokban az években, amivel másoknak ártott volna, de tudta, hogy adott esetben a "háztetőkről is" képviselni kell az igazságot. Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének harmincadik évfordulóján az utcán volt. A nemzetiszínű karszalagot csak este vette le, a budai ferences templom előtt, ahol akkor a kivégzettekért mondatott a szentmise.

A rendszerváltás után levéltárban kezdte kutatni azt, amit a 80-as években átélt. Egyértelmű életpályákat állított az elmaszatolt erkölcsű ezredforduló embere elé. Pákh Tibornak szerkesztőként, Krassó Györgynek szerzőként szentelt kötetet, közben megírta A titok meg a nyitja című könyvét, ami a kádári titkosrendőrség iratainak felkutatásával mutatja be azt, hogy milyen korban is éltünk mi. E kötetét Márton Árontól származó idézetekkel zárta, jelezve, merre van a kiút abból az erkölcsi útvesztőből, amit a diktatúra felállított. Modor Ádám ösztönzője volt a Kairosz Kiadó által megjelentetett Márton Áron-breviáriumnak.

Talán két esztendeje, még betegségének jelentkezése előtt mondta, hogy abbahagyja vagy legalábbis szünetelteti a levéltári kutatást, mert amit az állambiztonsági szolgálatok nyilvánosság számára engedélyezett irataiban látott, azt nehezen emésztette meg. Akkoriban tervezte, hogy várostörténeti, társadalompolitikai, politikatörténeti megközelítéssel könyvet ír a Szabadság tér környékéről, az Újépülettel kezdve. Dolgozott a Fidesz történetén, aminek első kötete meg is jelent. Ki tudja, ezeken kívül még mi minden nem készülhetett el?