Title:
Morvai Krisztina - Sok mindenre nem tudjuk a választPost by: starter on January 20, 2008, 11:35:32 AM
Folytatás:
Varga Domokos György
Morvai: a mi kis Jeanne d'Arc-unk?Mindezek tudatában legfeljebb már csak azt a kérdést tehetjük fel, hogy a magyar köztelevízió egyik legnézettebb műsorában miért csupán az egyik – antinacionalista – törzsből verbuválnak harcosokat, kereszttüzelőket? Gyárfás Tamás producer szereti hangoztatni, hogy hiszen ő válogatna „jobbról” is, ha volna kit. Ennek némileg ellentmond egy nehezen cáfolható példa, történetesen a magamé. A mai napig rendszeresen megállítanak az utcán, s kérdezik, hova tűntem a Kereszttűzben műsorából. Kénytelen vagyok elmesélni nekik az igazat, csakis az igazat: ahogy közeledtek az országos választások, úgy ritkítottak ki a képernyőről. Mígnem teljesen eltüntettek. Választások után aztán megint hívtak. „Elment a hajó”, üzentem vissza.
Tehát egy színjáték erejéig jó úgy megmutatkozni, mint a szólásszabadság erős bástyája. Valójában Morvai Krisztinát – és a hozzá hasonlókat – csak azért hívják be a Nap-keltébe, hogy fenntartsák a hitelesség – a sajtószabadság – látszatát. Lám, Gréczy Zsoltnak is kapóra jött, hogy – egyébként mint kérdező – hosszan kifejthette álláspontját (ugyan Morvaival szemben, ám a nagyközönség okulására) a jól működő hazai sajtószabadságról: ahol bárki bármit leírhat, elmondhat. Persze ha Gréczy nem volna ennyire tökéletesen korrekt politikailag, akkor felvetődne benne, hogy valamicskét a megszólalási arányok és lehetőségek is számítanak. Ha a magyar média túlsúlyos balliberális része csak fele annyi szót vesztegetett volna arra a kézcsókra, amit Gyurcsány kapott, mint arra, amelyet Orbán kapott, s csak fele annyi szót vesztegetett volna Gyurcsány lopásaira, mint „Orbán bányájá”-ra, könnyen lehet, ma más lenne a miniszterelnök.
*
A helyzet azonban adva van, s ha Morvai Krisztina egyáltalán el akar jutni gondolataival a magyar nagyközönséghez, akkor be kell mennie a Nap-keltébe, s ott három politikailag korrekt, újságíróilag azonban tökéletesen inkorrekt médiaharcossal kell felvennie a küzdelmet. A tét voltaképp óriási.
Híveket kell szereznie az igazi szabadság, az igazi demokrácia világának. Most éppen nem az ún. nemzeti táborból, mert itt már (vagy még, ellenzéki pozícióból) elég jól átlátják az összefüggést a hatalom hazugságai, erőszakos, törvénytelen fellépései és az országromlás között. Hanem a másik táborból, illetve a táborok közt lebegő, ide-oda csapódó bizonytalanok köréből.
A túloldali törzsi harcosok megnyerésére, persze, szinte semmi remény. Az ún. kognitív disszonancia jelensége szinte korlátlanul érvényesül náluk: egész életfelfogásuk legfontosabb sarokpontjait kellene elvetniük abban a pillanatban, amikor hinnének Morvai Krisztinának. Személyes tapasztalataim, benyomásaim alapján állítom például, hogy Bodor Pál (Diurnus) tisztességes ember. Tehát nem a tisztességen múlik, hanem valami egészen máson, hogy nem látja meg Morvai Krisztinában a szabadság, a demokrácia nagyon okos, nagyon felkészült és valóban áldozatos harcosát. Ehelyett Morvai Krisztina „apropóján” ilyesféléket ír:
Sajnálom, hogy először előnytelen fotó jelent meg Morvai Krisztináról. A kép összezavarta a politikai ábrát. Most végre jó arcképét láttam egy lapban. Csinos, nyílt, magabiztos, bátran mosolygó asszony. (Endre László se volt ellenszenves fickó.) Tökéletesen érteni fogja e reprint legendát.
Megnyerő embernek tűnt a magas rangú főtiszt is, akit nemrég rehabilitáltak illetékesek. Nagyon szeretném látni annak a bizonyára ugyancsak egyenes tartású férfiúnak a fényképét – nevezzük ma Szemes Mihálynak – akivel családilag távoli ismerősök vagyunk. Állítólag ő ölte meg magukfajta nagyapámat, léczfalvi (és sepsizaláni, gidófalvi, márkosfalvi) Bodor Pált, aki az erdélyi Agrártakarék-pénztár vezérigazgatója volt marosvásárhelyi székhellyel. A színház és az irodalom volt a mániája. (…) A nyilasok nem ismerték az öregembert, az „ellenséges állampolgár apját” – irtózatosan összeverték, majd agyonlőtték. Kékgolyó utcai lakásán rövidesen a nagyanyámat is (a Vígszínházban kezdte színésznői pályáját) agyonlőtték, mert (rákműtét utáni transzban) a belépő nyilas fegyveresek láttán, eltűnt fia-férje miatt felkiáltott: végre itt vannak az oroszok. Véres hálóingében a szanatórium parkjában temették el – ahol születtem és gyerekkoromat töltöttem.
Gyilkosát (a lapok szerint Szemes Mihályt) a Népbíróság ítélte el. A tárgyalás anyagát még nem leltem föl, semmit nem ellenőrizhettem. De kiderül, miért lettem baloldali. Meg író, újságíró. Azért is, mert Romániában csak a baloldal állt ki 44 után a magyar (és minden) kisebbség mellett. Egy ideig. Ennyit arról, hogy magunkfajta, magukfajta. *
Mondhatnám én is:
ennyit arról, miért tehet meg bármit Gyurcsány, Demszky, Gergényi és a többi „büntetlenül”, miért nem az ő torkukat akarják átharapni a Bánók, Ferenczyk, Gréczyk, Bodorok (Várkonyi Tiborok, Szilágyi Ákosok stb.), hanem Morvai Krisztináét (Orbán Viktorét stb.). És ennyit arról, hogy miért látnak ők minden „magukfajta-magunkfajta” különbségtételben egy holokausztos epizódot vagy magát az egész holocaustot, s miért nem látja és miért nem gondolja ugyanebben ugyanezt akár Morvai Krisztina, akár Bede Fazakas Zsolt, vagy bárki, aki a Lényegre, az Egészre, az Egyre figyel, s nem az ördögöt keresi, lesi mindenütt, minden mozzanatban, minden zörrenésben, minden jelképben (turulban, Trianonban, zászlóban, kokárdában, Erdélyben, nemzetben, hazában, és így tovább, és így tovább).
Sajnos a holokauszt direkt és indirekt hatásegyüttese – legfőképp a nacionalizmustól való kiterjedt félelem, sőt, rettegés – a mai napig meghatározója politikai életünknek (erről szól
A törzsi háború természetrajza –
a rendszerváltozás Magyarországán című könyvem). Kitüntetett szerepe teszi lehetővé, hogy balliberális körökből lelkileg amúgy kevésbé érintettek politikai fegyverként vessék be a másik tábor (a jobb-, illetve nemzeti oldal) ellen. Szerencsére azonban – ezt is évtizedeim tapasztalatai alapján állítom – összességében a túloldalon is, illetve a hányódó bizonytalanok között is jóval több a jó szóra hallgató, valódi értelemre, tisztességre odafigyelő ember, mint a reménytelenül elvetemült, reménytelenül javíthatatlan (a kognitív disszonancia miatt valójában gondolkodásképtelen) alak.
És éppen ebben rejlik Morvai Krisztina nagy feladata, küldetése – s mindannyiunk páratlan lehetősége. Hiszen egy szokványos földi halandó hamar térdre zuhan egy olyan tűzcsapástól, amilyet Bánóék követtek el; az ilyen földi halandón hívei, törzsbeli társai legfeljebb sajnálkozni tudnak, ő pedig lelkesíteni, bátorítani őket nem tudja, s főleg nem tud más körökből egyetlen hívet sem szerezni magának, nemes céljainak, elszánt küzdelméhez.
Ám Morvai Krisztina, éppen mert egy pillanatig meg nem rendült a fergeteges össztűzben, éppen mert véges-végig helyén volt az esze is, a szíve is (neki, Baló-feleségnek!), szóval ő óriási örömöt, elégtételt okozott mindazoknak, akiket vagy akiknek valakijét 56 emlékére megkergették, megverték, őrizetbe vették, dutyiba dugták; és feledhetetlen élményt nyújtott mindazoknak, akik láttak már jobb sorsra érdemes politikusokat, közszereplőket orra bukni az elementáris médiacsapásban, s most alig akartak hinni a szemüknek: ettől a
„csinos, nyílt, magabiztos, bátran mosolygó asszony”-tól Bánó és csapata bizony – ahogy az Index „jobbos” topiknyitója fogalmazott – bentégett a Kereszttűzben.
A politikailag ártatlanabb, képzetlenebb bizonytalanok ebből a súlyos égésből persze semmit nem érzékeltek. Annyira azonban ők sem vakok, hogy ne lássák, ne érzékeljék: ezt az asszonyt nem sikerült lelőni, legyőzni. Ezek a bizonytalanok leginkább az erősek, a győztesek mellé csapódnak; nem kedvelik a politikai hullákat, a gyengéket, a bizonytalankodókat. Kedvelik viszont az amazonok szépségét, talán kevésbé a szabadságharcosok elszántságát, valamivel jobban a közszereplők szellemi magabiztosságát.
Aztán van még itt egy elég jelentős értelmiségi réteg, amelyik valóban elég értelmes és elég felelősségteljes ahhoz, hogy a nyilvánvaló bűnnel, erkölcstelenséggel, jogsértéssel, törvénytelenséggel – vagyis mindenféle országrontással és országrontóval – szemben azoknak szorítson, azokkal szövetkezzen, akik az országrontó Hatalom ellenében is az igazságért küzdenek. Közülük sokan a Védegyletbe tömörültek, a törzsi háború viszonylatait tekintve tehát inkább a Senki földjén tanyáznak, semmint a parlamenti pártok (főképp az MSZP és az SZDSZ, illetve a Fidesz) által felügyelt törzsi hadszíntereken. Egyikük írásából idézek most egy bővebb passzust (Schiffer András: Párt a betonban), rögtön hangsúlyozva, hogy a cikk a balliberálisok egyik szellemi kirakatában jelent meg, az Élet és Irodalomban, márpedig ha itt jelent meg, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a kognitív disszonancia szerepét, a félelmekből, előítéletekből, fals érzésekből táplálkozó gondolkodás jelentőségét nem szabad túlbecsülni!
Idén október 23-án az ellenszegülőkkel és barikádépítőkkel szemben – a hatályos jogszabályok alapján – a rendőrségnek joga és kötelessége volt nemcsak fellépnie, de kényszerintézkedéseket is foganatosítania. A rendőrségi fellépés azonban olyan szinten vált aránytalanná, hogy alapjaiban ingatta meg a jogállami intézményekbe vetett bizalmat. Élő, egyenes adásban láthattuk, amint a földön fekvő, megbilincselt tüntető testébe az összes arra járó egyenruhás rúg egy méretest. Gergényi rendőrkapitány másnap ezt úgy kommentálta, hogy tömegoszlatás közben a rendőr belebotlik ebbe-abba. A youtube.com oldalról most is letölthető videók arról tanúskodnak, hogy a Deák téren átvonuló rendőrök – minden előzmény nélkül – maguk kezdtek vaktában utcaköveket hajigálni. A rendkívül heterogén tiltakozó tömegre fejmagasságban szórták a gumilövedékeket. Az egyik mellékutcában, az összecsapásoktól távol egy bolttulajdonos egymagában tartott hazafelé, amikor a rendőrsorfal előbb elzárta előle! az eltávozási utat, majd egy adag gumilövedéket eresztettek bele. Ma még kétséges, hogy sikerül-e megmenteni szeme világát... A törvényesen megtartott Fidesz-gyűlés résztvevői apokaliptikus körülmények között hagyhatták el a helyszínt. A mentelmi jogát igazoló Révész Máriusz országgyűlési képviselőt eszméletlenre verték a rend őrei. Az elkövetők személyazonosságáról sem Révész képviselő, sem a karhatalmi agresszió más áldozatai nem tudtak számot adni, mivel az intézkedő terminátorok maszkot viseltek, azonosító jelvényt azonban – a törvényi előírás dacára – nem. A világhálón keringő felvételeken az is jól látható, hogy 23-án éjszaka a Váci utcában magányosan ácsorgó és üldögélő személyeket vertek cipóra és hagytak sorsukra a Gergényi-huszárok. A főkapitány és a miniszterelnök még aznap teljesen törvényesnek minősítette a 23-i rendőri fellépést. A koalíciós kormány feje később azért létrehozott egy bizottságot az „események” kivizsgálására, s abba elhívta Vörösmarti Mihályt,! a BM Forradalmi Rendőri Ezred parancsnokát is, aki a jogállami időszámítás előtt – egyebek közt – a demokratikus ellenzék tüntetései kapcsán szerzett felbecsülhetetlen értékű tömegoszlatási tapasztalatokat. *
Ha viszont nem értékeljük túl a kognitív disszonancia szerepét, a félelmekből, előítéletekből, fals érzésekből táplálkozó gondolkodás jelentőségét, akkor – a másik oldalról – Morvai Krisztina állhatatos szabadságharcát, ennek várható hasznát, eredményességét sem szabad alábecsülni, attól félve, hogy ilyen köztelevíziós magyar világban úgysem lesz, úgysem lehet elég követője, elég segítője, elég harcostársa. Éppen az efféle, most idézett példa elő-előfordulása bizonyítja legékesebben, hogy a törzsekben is, és a törzsek közötti Senki földjén is van fogékonyság az igazi liberálisként, igazi demokrataként való gondolkodásra, viselkedésre. Márpedig ha van, akkor csak egyet kívánhatunk Morvai Krisztinának: győzze hittel, győzze erővel, győzze elszántsággal! Legyen ő a mi kis Jeanne d Arc-unk!
Magunkfajtáké és magukfajtáké.
http://www.gondola.hu/cikkek/52293
» Ezért (is) szeretem Bayer Zsolt írásait...
» "MÉLTÓ MINISZTERELNÖK-JELÖLTJE LENNE A ZUSCHLAGOK PÁRTJÁNAK"
» Választás 2010 - hírek, vélemények, média és sajtóanyagok
» Sertésinfluenza (H1N1) világhisztéria
» Miniszterelnök-jelöltek és a létező szocializmus
» Titokban fejlesztették fegyverré a himlőt
» Emeszpé
» A tanú
» Extremely Hungary - Sikeres volt az amerikai magyar kulturális évad
» A Jobbik-jelenség - Orbán kormányában nem lesz sem MSZP-s, sem jobbikos
» ... ahogy a dolgok állnak mostanság ...
» Mi az az Új Világrend?
» The Truth About the JFK Assassination. Signal Processing Tells The Story - ieee.tv video
» "Áj em Lampert Mónika" - A baloldal hangja: "Az alantas indulatokra készülők ... "
» Verőlegények párnák közt - A körmös Bauer pofonokkal fokozta a kínt
» „Kezdem megérteni, hogy milyen érzés volt a Rákosi-rendszerben”
» Nincs itt semmi baj ...
» A Kolompár nagyon fontos ember és nagy politikus, akinek ekkora iratrendezője van az nem akárki. A bíró majd néz ki a fejéből, mikor a Kolompár előszedi a bizonyitékokat.
» Váratlan fordulat! Gyurcsány lesz az államfő?
» Bocsánatot kértek az elfeledett ausztráloktól
» Bányai István "magyarság-képeslapjai" Amerikában
» Múzeumcafé
» Megtalálta álmai férfiját a napi 300 orgazmust átélő nő
» Vádat emeltek Kolompár Orbán ellen