A Jobbik-jelenség

Orbán kormányában nem lesz sem MSZP-s, sem jobbikos



Betiltsuk-e a Jobbikot? - kormányzati oldalon ez most itt a kérdés. A dilemma nem légből kapott, hiszen Bárándy Péter ex-igazságügyminisztertől kezdve baloldali, liberális véleményformálókig számosan sürgetik az alakulat felszámolását.

Érvük logikusnak tűnhet. Ha a bíróság feloszlatta az ugyancsak Vona Gábor által fémjelzett Magyar Gárdát, akkor ideje eljárni a "fasiszta", "alkotmányellenes", "barna veszedelmet jelentő" párt ellen is - szorgalmazzák. Csakhogy ezzel az erővel arról is elmélkedhetnének, hogy betiltható-e a választók 15 százaléka.

Mi se álljon távolabb tőlünk, mint hogy minden józan határon túl abszolutizáljuk a képviseleti demokráciát. Nem kenyerünk kiiktatni a közéletből az erkölcsi szempontokat, és a pártokat kizárólag a piaci részesedésben elért sikerrel mérni. De itt mégiscsak egy olyan szervezetről volna szó, melyet négyszázezer szavazó látott alkalmasnak képviselni Magyarországot az unióban; alig kevesebben, mint a kormányzó szocialistákat, és legalább hatszor annyian, mint a rendszerváltó SZDSZ-t.

A Jobbik-jelenség nem jogi természetű - és létrejöttében múlhatatlan felelősséget viselnek a párt felszámolását követelők. Érdemes ugyanis számot vetni azzal, hogy a Fidesz kormányzásának eredményeként 2002-ben a radikálisok kiestek a parlamentből. Hétévnyi szociálliberális kormányzás nyomán ellenben a következő választásokon soha nem látott támogatottsággal térnek oda vissza. Azt is megérné összeadni, hogy 1990 óta hány százmillió forintot emésztettek fel a különféle tolerancia-, illetve rasszizmus- és kirekesztésellenes kampányok.

A politikai ellenfél besározására 1990-ben rendszerbe állított, s azóta szakadatlanul üzemeltetett rasszizmus elleni gépezet épp akkorra hiteltelenítette magát, és mondott csődöt, amikorra szükség mutatkozna rá. A szocialista és liberális hegyek az elmúlt húsz év alatt masszív radikális tábort vajúdtak a világra. S a "szülők" most - minő álszentség! - elszörnyedve fordítják el fejüket gyermeküktől, és a másik oldalra mutogatnak.

Antall József után szabadon mondhatjuk, hogy talán tetszettek volna felelősen kormányozni! Merthogy sem a fedezet és teljesítmény nélküli pénzosztás - vagyis szavazatvásárlás -, sem a másik véglet, a most folyó, csak a befektetők kegyeire tekintettel lévő lekaszálás és végkiárusítás nem nevezhető annak. Az egyik illúziót kelt, a másik kezelhetetlen feszültséget gerjeszt, miközben az ország szenved a bizalom, a morális tartópillérek hiányától és az anyagi kiszolgáltatottságtól.


A Jobbik akár szerencsésnek is mondhatja magát, hiszen semmi köze nem lévén a helyzet előidézéséhez, hitelesnek tűnő közszereplő, ráadásul a - liberálisok által felépített - hallgatás falát szétfeszítő kérdéseket tesz fel. Egyikért sem jár a betiltás. Ám kétségtelen, hogy a radikálisok leegyszerűsített válaszai legfeljebb bűnbakképzésre elégségesek, a probléma megoldására nem. De még semmi sem veszett el.

Az EP-választások világosan jelzik, hogy a többség nem a radikális változatra szavazna. Azt gondolja, hogy a kizsigerelt, legyengített jogállam a demokrácia eszközrendszerével a talpára állítható. Ha ez megtörténik, s az elkövetett bűnökért a felelősöket megnevezik, a Jobbik mint tüneti jelenség magától begyógyul.

LINK - A Jobbik-jelenség - Heti Válasz